Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
Visszatekintés a száraz part Hör áj ára . 171 hoz hasonlóbb növényzetének kellett lenni. Eleinte kevés és egyneműbb növény volt rajta. Míg az állat (később az ember) nem sokat járt közte, a keveredés se volt nagy. Honnan, mennyifelől kerülhetett ide az ősidőben új telepedő csírája ?! Növénygeografiai kapcsok nyomán következtethetjük, hogy az Osbakonyra, mint közben levő tájra, a közel havasokról, a mai horvát hegységről, a Balkánról és keletről jutott sok elem, a mely változatlanéi, vagy kissé alakúlva vidékünk flórájának ma is kiváló dísze és érdekessége, mint a legrégibb sziklán fennmaradt havasi ősereklye, de hazánk északnyugati hegyvidékéről (Fátra) is bővült a Balatonmellék flórája. Lassanként az érkező az új helyen keveredett, tagosult vagy fajilag vegyülve átalakult; az ősibb törzs megújhodott. A befüvesedést tekintve is tetemesen eltérő a bakonyi és a déli part. Amannak a lejtőin és szikláin egész más, régi vegetatió virúl (123 stb. és 167, old.) a déli part jobbadán munkált, és ősi typusát vesztette eleségfüvet terem. Sok-sok idő telt el, a míg az a szép növényzet összesereglett, a mely Készt* helytől fel Budapestig ezen az itt-ott megszaggatott dolomit-térségen virúlt s a melynek keveredését és szétfoszladozását ma ismerjük. Az ősi vegetatió más és keveredetlenebb volt s a formáját és szövetkezését már többször változtatta. Hiszen maga a Balatonmellék geleogiai kutatása is azt igazolja, hogy földrétegek tűntek el, csak itt-ott maradt kevés hírmondó belőle. Mennyi ismeretlen növény került vele nyomtalanúl a megsemmisülés örvényébe, elgondolni sem birjuk Pedig a mai vegetatió leplét az ősmúltból meg a történelmi időkből kellene megalapítani. A ma kiválóan ezen a vidéken, vagy más megegyező növénygeografiai területen uralkodó növényzet jelleme és ősi maradéka nyomán három természetes csoportot tüntetünk ki, mely itt ősidőknek talán más-más korszakában a bérczen kétségtelenül honolt és systematikailag tagosodott. Ilyen 1. az ernyősek családja, melylyel a melegvidéki Araliaceák (trópusi maradéka a borostyán) meg a somfafélék is rokonságban vannak. Egyes általánosabban elterjedt déli v. délkeleti ernyősén (Trinia dioica, Tr. Kitaibelii, Pcucedamum cervarium, F. oreoselinnm, Seseli glaucum, S. hippomarathruni, Orlaya grandiflora, Bupleurum affine, B. iunceum, B. tenuissimum, Smyrniuni Kitaibelii, Physocanlus nodosus, a víziek közt a Cicuta virosa) kívül Pannónia dolomitos gerinczén ebből az ősi vegetatióból emlékoszlopéi még ma is két bennszülött ernyős maradt, a Seseli leucospermum meg a Fenda Sadlqriana. Ez az utóbbi a Balatonmellék alacsonyabb régiójából régen, a botanikus tudtán kívül elpusztult, csak a nagyobb Pilíshegy sziklás helyén, meg a tordai hegy hasadék tetején maradt fel. Ez az elterjedés az erdélyi mészhegyekkel is régi kapcsolatot jelez, ha csak a Ferulanak ez a két termőhelye máskép nem fejthető meg. Máshonnan ismeretlen. 2. Jellemző kort alkottak a keresztesvirágúak. Ősi maradéka ma a Draba lasiocarpa var. dentis sor um, mely teljesen havasi termete, bélyegei és alpesi rokonsága ellenére, közel a Balatonhoz (Gyenes) vagy a budai Sashegyen, az Alföld tőszomszédságában terem, továbbá a Biscutella didyma, Arabis hispida, A. arenosa, Alyssum Arduini, A. desertorum, a Dentaria tri folia, D. enneapliyllos, Erysimum canescens, Sisymbrium sinapistrum, S. Orientale, Coclilearia macrocarpa, Aethionema stb., csaknem bennszülött füve vidékünknek meg Alsó-Ausztriának, s egyszersmind ősi ereklyéi a régikorú krucifera vegetatiónak. 3. Systematikai gazdag tagosultságát tekintve nevezetes a rózsarendűek (Ko-
