Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
A szárazparti növények szervezkedése. 16/ pirosvirágú, de már áprilisban lombfakadás előtt nyílik ; az iszalag a fákra kúszva, fehér virágát nyáron a magasban nyitja. Hogy a földhöz közelebb levő levegőrétegnek a virág nagyságának megszabására határozott hatása van, bizonysága a hazánkban s a Balaton mellékén kétségtelen őshonos és jellemző rekettye- és zanótcserje, melynek aránylag jókora virága van, az aprólevelű alacsony Rosa spino sis sima, de kiváltképen a Rosa Austriaca Cr. (R. pumila L. fii.). Ennek valamennyi rózsánk közt legnagyobb és legsötétebb piros virága van, azért Rosa Gallica L. néven kertbe ültették és teljesedik. Levetlen szárazas levele a helyi száraz viszonyokhoz alkalmazkodás, melyet örökölve más helyen is megőriz. Rózsáink szirma a hegyen fölfelé fokonkint kisebbedik. A cserjék között a szömörcze, varjútövis polygam, a fűzcserje kétlaki. A fűneműek nagy tarkaságából nem könnyű az alkalmazkodás jellemzőbb példáit összeválogatni, nem azért sem, mert a terület, a melynek növényzetét ismertetjük, középeurópai, a minőnek a vegetatióját a botanikus szeme leginkább megszokta, a melytől való eltérést más vidéken kitüntetni szokta, de a mely középeurópai flórának jellemét, épen mint megszokottét, kevésbbé kutatja. Az ilyen alacsonyabb vidék mindenfelől összesereglő növénynek könnyű szállást nyújt (Dictamnus a Himalájáról, a szerbtövis Dél-Amerika pusztáiról, az Erigeron Canadensis Kanadából, az Asclepias Syriaca, neve ellenére, Észak-Amerikából, a súlyom Ázsiából, a Soria Syriaca Szíriából, a IVilckia Africana Afrikából, a pipacs Algériából stb.), úgy hogy nagyon bajos megmondani, van-e s melyik a Balaton mellékének eredeti őshonos polgára? keletkezett-e itt valaha virágzó növény, a mely itt keletkezése óta fenmaradt volna, vagy itt keletkezett-e valaha az a szerv, a mely most vidékünk növényeinek a főjelleme? A Balaton mellékének ezerfélénél több virágzó füvét nem is lehet egy vagy kevés typusba összefoglalni, se a vegetáló része, se a virága alapján. Alig mondhatnók, hogy a most itt élő füvek eredetileg itt szervezkedtek volna, itt inkább régóta összekerült vándorok. Az ősjövevények egy része elpusztult, más megszokta itt a természeti állapotot, legfeljebb némileg átformálódott (Draba demissorum, Hieracium Balatonensé). Annyi bizonyos, hogy a Balatonmellék növényzete nem egyidőbeli, sőt nagyon régi, újabb és egész új jövevények keveredése. Közép-Európában s a Balatonmelléken a fűneműek tetemes részének virága, általánosságban véve, sem nem kiváló-nagyságú, sem nem túlságos apró, a vegetáló szervek szine pedig élénk zöld. A kikirics vagy vetővirág meg a Sternbergia vidékünkön őszkor csak a nagy virágával bújik ki levéltelenül a földből, mintha a virágját tűzködte volna valaki az őszi avar fű közé. Ez az őszi virágzás tulajdonképen már a jövő tavaszi kezdete, a tavaszi növények is gyakran lombtalanul, lombelőzően virítanak, mint a kikirics, de némelykor ez is tavaszkor, a levelével együtt virágzik ( Colchicum vemale HOFFM. C. eariuum BORB.) 1 A tavaszi füveinkközt sok tetemesnagyságú virággal jelenik meg, mint a fehér sáfrány, a kökörcsin, az Adonis vemalis, Ranunculus ficarius, Helleborus, Isopyrum, Hepatica, Primula acaulis, Anemone ranunculoides stb. E nagyvirágúak némelyike szintén havasi eredetről tanúskodik (kökörcsin), s a Helleborus dumetorum meg a Polygala Balatonica Bécs hegyeiről leereszkedve lett túl a Dunán kisebbvirágú ; ugyancsak a Dianthus subdiutinus a szegfüvek Carthusiani csoportjának virágkisebbedése. 1 Természettud. Közlöny. 1883. 541. old
