Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
1. rész. A Balaton növényzete általában
A sósföldi növények. 147 Fenék rétjén a Cardamine dentata, Polygala comosa var. subsempervirens, Symphytum officinale, Valeriana dioica, Car ex hirta, C. muricata, Medicago lupulina, Ranunculus fíoraeanus, Lychnis flos cuculi, Plantago maior, Achillea asplenifolia, Myosoiis palustris, Liuum catharticum, Melampsora tini gombájával, Cuscuta epithymum, Althaea officinalis, Tetragonolobus, Erythraea uliginosa, E. ramosissima, Potentilla supina, Rumex limosus, Gnaphalium luteo-album, Stenactis, Carex pseudocyperus, Berula, Bidens cernuus, B. tripartitus, a fás növények közül a Salix amygdalina, S. alba terem. XXIV. FEJEZET. A SÓSFÖLDI NÖVÉNYEK. A Balaton vize keretén szikes mező nincs, azért itt a szikes pusztának sajátságos kövér vagy fehérrel kérgezett növényzete (halophyton) sem terem. Azonban az elpárolgó vízből maradt só áthatotta friss nedves parton, leginkább a nádatlan déli részen, Kenesétől kezdve Keszthelyig, különösen pedig, a hol a pontusi rétegek agyagja (kenő földje) kibukkan, egész sereg sósföldi fű terem azok közül, melyek hazánknak más mocsarai szélén vagy leapadó és kiszáradó talaján jellemző és állandó szövetkezetet szoktak alkotni. Legkiválóbbja ennek a szövetkezetnek a szép pirosvirágú cziczkafarka ( Achillea asplenifolia, 39. ábra), a Buda marina, B. media és B. rubra, az ezerjófű (Erythraea uliginosa és E. ramosissima), a Teucrium scordium var. Pannonicum, Trifolium fragiferum, Allium angulosum, Orchis palustris, Odontites serotina, Lythrum hyssopifolium, Polygonum amphibium terrestre, mind piros virágokkal, az Aster Pannonicus, Veronica Anagallis, V. acutifolia, Mentha Pulegium kék vagy lila, a Balaton körül gyakori. es jellemző Melilotus dentatus, Plantago maritima, Tetragonolobus siliquosus, Lotus tenuifolius, Inula Britannica, Rumex maritimus, a Pulicaria vidgaris és P. dyseuterica, Scorzonera parviflora sárga virágokkal, míg tengerparton is uralkodó a húsos halophyton közül a kövérded Plantago maritima, Triglochin palustre, Chenopodium botryoides, Ch. glaucum, Ch. acuminatum, Ch. intermedium, Atriplex microspermum, A. roseum, A. salinum és más laboda, az Euphorbia Gerardiana, Kochia prostrata, Lepiditim rudcrale, L. gramini folium, Reseda luteola terem itt. Itt-ott a szárazas-termetű Equisetum ramosissimum surlófű gyakori, másutt a Cirsium arvense var. perhorridum állománya szúróskodik, Szántódon pedig a nedves sós parton a fehér mályva olyan töméntelen, hogy már évek óta szegény asszony árendálja és orvosságnak valót vagon számra gyűjt és küld belőle. A fehérvirágú Samolus ritka, a hazai Silene multiflora csak réten, Lepsény és Balatonfő-Kajár közt, valamint a siófoki Sóstónál terem. Egyik jellemző füve a Balatonpart sós, homokos talajának a Scirpus pungens nevű alacsony káka, mely másutt csak kevés helyen terem az országban. Bővebben és nagy seregével övezi a nedves partot a közönségesebb Sc. maritimus, míg a Hordeum Gussoneanum, Senecio dorius és Cyperus Pannonicus ritkább. A másik sósföldi szövetkezet a szürke káka vagy csuhucsáté (Scirpus Holeschoenus) már a szárazabb boglári parton szittyókkal (f uncus Gerardi, f. ranarius), sással (Carex Oederi, C. flacca), különösen pedig a magas lápszövővel (Cladium Manscus) keveredve, míg más társa, mint a Carex pseudocype?-us, C. secalina, C. distans, Scirpus Tabcrnaemontani (sziki káka), Sc. maritimus, Aira caespitosa, Atropis distans, Crypsis aculeata, Cr. schoenoides, Schoenus nigricans, Rumex odontocarpus, hol a víz szélében, hol a nedves parton terem. 10*
