Dejtéri Borbás Vince: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 2. rész: A Balaton flórája. 2. szakasz: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)

1. rész. A Balaton növényzete általában

A nádas vagy bozót. 127 velenczei tóban a nád zsombék-')áA, azaz külön kéveképen való növekedését is szemlélhetjük. Itt a nádas a templom felől hegyi oltalomban részesül, de a Balaton víztükrétől csaknem meztelen, itt-ott Onosma arenarinm és más gaz benőtte homokmező választja el (lásd 65. old,) Én a nádas és nádatlan partot nemcsak a mai északi szél hatalmának és az északi mederszél sárosiszapos, valamint a nyugoti meg a déli fenék homokos, sőt köves és általában kemény talajának tulajdonítom, a melylyel a hínár elterjedése meglehetősen összefügg; hanem ezen a nevezetes természetszerű okon kívül a part nádas vagy nádatlan voltát a régikorú befüvesedésében is látom. Lehet, hogy a somogyi völgyekben és síkon, valamint a Sió mentén is több nád volt mint ma, de a kultúra, a földet máskép értékesítvén, régen elpusztította, az újabb fölcsöpörödését pedig gátolja. Hiszen a balatonmelléki nép szerint könnyű a nádat kiirtani: ha vízszintben lekaszálják nyáron, bizton elpusztul, legmélyebb-vizű termőhelyén is. A nádon kívül a parton alig van elmocsarasodás valahol. A nádas egyforma és kevésféle növényzetén kívül ma az egész partszegélyén másféle mocsári növényformatió nincs. Az a kaszáló rét, a mely a nádas meg a száraz part tetemesebb emelkedése vagy talán épen a szőllők alja között, pl. a Badacsony tövében van, a nedves friss földön növénygeografiai jellem nélkül való fűvegyülék, a mely vizenyős földön akárhol könnyen terem s alig tudunk közüle egy-két csak valamivel értékesebb növényt emlékül a herbarium részére kiválasztani. A hol nádas van, sűrűn nő együtt, tömérdek száma csaknem egymaga uralkodik, más füvet nagyon félreszorít, csak alárendelt vegetatiója van. A víz szélét egészen tele nővén, a vizes partszélt is teljesen elzárja és eltakarja, legalkalmasabban sajkáról lehet vizsgálni. A nád a szélárnyéki vizszélen rendesen L40—L80 méternyi vízmélységig terjed. A száraz oldal felől gyakran szövetkezik vele a fodorsás (Glyceria aquatica L.), a víz felől ritka a gyékény meg a káka (52. old.), a nádas vizében pedig vízi növények (51 old.) húzódnak meg és élveznek külön árnyékot és kellő védelmet. A nád karcsú derekára néhol a nagyobbik folyóka csavargódzik s nagy fehér virágtölcsérjét a nagyobb világosságra így emeli ki a homályosabb sűrűségből. A nádas szélén, vagy a hol a folytonossága megszakad, a sókedveló' Scirpus maritimus káka gyakori. A nádtő tartós szívósságának tanúsága, hogy Arács magasságában, a vetés közt alacsony nád most is nő, sőt alacsonyabb nádat száraz lejtőkön, út és szakadás mentén is látni. Ez az, a melyet a budai szőllők közül KITAIBEL Arundo aggerumnak (partlejtő nádja) nevezett (Additanienta 3. old.). A nádas környékének füvei jó magasak; a vízi muhar vagy kaszirva, a fodorsás, vad pántlikafű, a Calamagrostis litorea (ritka) és más pázsit, sok sás, Angelica silvestris, Aster Pannonicus (ritka), Pulicaria dysenterica, Rumex hydrolapathi, R. limosus, R. crispus, ritkábban a R. odontocarpus, Lycopus Europaeus, L. sublanatus, Alisma, Scrofularia alata, Butomus, Polygonum amphibium terrestre, P. lapathifolium, Inula Britannica, Melilotus dentatus, M. albus, AI. officinalis, Epilobium hirsutum, Symphytum officinale, Slum latifolium, Veronica Anagallis aquatica, Lythrum salicarium, Galium maximum, Malachium aquaticum, nefelejts, Roripa amphibia, Iris pseudacorus, Solanum dulcamarum Senecio paludosus, Lysimachia vulgaris, általában sok kardlevelű, elvétve Kenesén a Reseda luteola, mint parti gyom a Setaria viridis is. Jobbadán az a fű váltakozik egymással, a melyet a partmellékről a 117—19. oldalon előszámítottunk. Fenék nádasa körül a Cicuta, Hippuris, Garda-