A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája
A szivacsok a Balaton littoralis faunájának igen fontos kiegészítői. Nem annyira a fajok számával, mint inkább az egyes fajok tömeges megjelenésével tűnnek ki, a mennyiben mindkét partján és egész hosszában, a hullámok verdeséseinek ki nem tett helyeken, tömegesen fordulnak elő, s itt a víz tükre alatt csekély mélységben (01—;T5 m.) már szabad szemmel is látható telepeket alkotnak. Minden vízben álló karó, a parti nád víz alatti törzsei, a kövek, egyes kagyló-, csigahéjak stb. mind be vannak vonva ezen állatok zöldes, barna, sárga, szürkés színű telepeivel. Különösen a fürdőházak vízben levő részei, a somogyi partoktól nem messze fekvő, s a homokos fenékből a víz fölszinére alig kiemelkedő kőrakások, minők pl. Siófoknál, a szántódi révnél, Boglárnál, Lellénél, Fonyódnál stb. vannak, bő aratást nyújtanak. A szivacsoknak ily roppant nagy mennyiségben való előfordulásából magyarázható azután meg az, hogy a nagy Balaton iszapja különösen felső rétegeiben miért van tele mindenütt spiculumokkal, a szivacsok kovaváz-maradványaival. E tekintetben különösen a védettebb helyek, pl. Balatonfüred, Almádi, Lovas-Berény, Keszthely, Boglár-Lelle stb. tűnnek ki, a hol egy-egy mikroskopi készítményben sokszor száznál is több ily kovatűt találhatunk. Az iszapnak ezen tulajdonsága igen fontos, mert nagy részben ennek tulajdonítható therapeutikus hatása; a mennyiben bőrre dörzsölve bőringert, csekélyebb-fokú gyuladást okoz, a mit azután az orvosok sikerrel használnak fel. A szivacsok a faczölöpökön és fürdőházakon többnyire egymagukban fordulnak elő, míg különféle héjakon és köveken rendesen mohaállatokkal együtt, nevezetesen a Fredericella sultana Blum, fajjal keverve tenyésznek. Ezen együttes előfordulás azonban mint eddigi vizsgálataim is igazolják — nem esetleges, hanem teljesen czéltudatosnak látszik. Nem tekintve azt, hogy ilyenkor e kétféle állattelep színre nézve egymással tökéletesen megegyezik, és így színben kölcsönös védelmet találnak, még különösen a szivacsnak van meg belőle a maga haszna, a mennyiben a bryozoák polypoid egyéneiknek csillongós tapogatói által a vízben nagyobb örvényt idéznek elő és így a helyhez kötött szivacs sokkal könnyebben szerezheti meg táplálékát. A telepek alakulata pedig azt mutatja, hogy azon a helyen előbb fejlődött a mohaállat-telep; csak miután telepe már elég nagy volt, helyezkedett körülötte el a szivacs. Jelen esetben tehát ezen együttlakásnál bizonyos összefüggés van, a mely inkább synoikosisnak, mint symbiosisnak nevezhető. A nagy Balaton szivacsfaunájára különösen érdekes a Spongilla (Eunapius), Carteri BWK. előfordulása, a mely faj, mint ismeretes, Bombay és Calcutta vidékén kívül Jáva, Madura szigeteken tenyészik és Európában csakis a Balatonban található. Itt is azonban termőhelye igen szűk körre van szorítva, a mennyiben Balatonfüreden kívül máshol nem találtam. Ennek a természetes okát adni nem tudom, 5*
