A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)

Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája

38 Mastigoph o ra. 38 Az ostorok insertiója alatt azonban sokszor erősen fénytörő kis szemcse tűnik fel, mely talán excrettermék, és mely szintén erősen festődik és magnak nézhető. A test további fontos szervezeti részlete, a contractilis vacuolumok. E tekin­tetben is eltérés van a szerzők adatai között. STEIN csak egy vacuolumot látott, KLEBS pedig számos, egészen öt lüktető üröcske létezését állítja; én e tekintetben KLEBS-hez csatlakozhatom, a mennyiben én is mindig több vacuolumot láttam; rendes esetnek két közvetlen egymás mellett fekvő kis vacuolumot állíthatok, melyek­rendesen a test legalsóbb részletében foglalnak helyett. A testben több-kevesebb excretszemcse szabálytalanul van szétszórva; a plank­tonban előforduló egyének ezenkívül rendesen néhány leucosincseppet is zárnak magukban, míg pld. a kis-balatoniak ezt nélkülözik. Az egyének mozgása egyenletes, chlamycLomonas-szerű, eltekintve a rendes rotatió hiányától, mely tekintetben KLEBS adatát erősíthetem meg. NEM . Hymenomonas STEIN. 100. Hymenomonas roseola ST. Ezen faj valóságos rajokban népesíti kora tavaszszal a Kis-Balaton nádasát, hol márcziustól egészen április végéig (1893. ápr. 29.) mindig bőven találhattam. Később, a nyár folyamában mindegyre ritkább lett és már jún. 6-án alig találtam egy-egy példányt. Hasonló jó lelőhely a Kis-Balaton fenékiszapja is (1893. ápr. 29.). KLEBS' ezen faj új varietását írja le var. glabra néven, mely az alapalaktól abban különböznék, hogy testburka nem mutatja azon sajátságos dudorokat, melyek­ről már az előző faj tárgyalásánál emlékeztem meg, hanem egyszerűen szemcsés. A keszthelyi parton számos rendes typusos egyén társaságában a var. glabra-nsk megfelelőket is találtam Ha ennek daczára, az alapalak elnevezésével sorolom fel ezeket, annak oka abban rejlik, hogy ENTZ GÉZA beható vizsgálatai nyomán kitű­nik, hogy a fiatal egyének testburka sima, a var. glabra-éva\ egyenlő." 2 Egészen eltekintek attól, hogy akkor is, ha ezen változat megállhatna, ez már 1888-ban STOKES-ÍŐI 3 Hymenomonas flava Stokes néven Íratott le. Ezen burokdudorok különben valószínűleg a burok víz által való felduzza­dásából erednek. Olyan testburkot, mint KLEBS 4 rajzol, soha nem láttam ; a dudorok a burkon mindig nagyon egyneműen vannak elosztva. A chromatophor ENTZ, STEIN és KLEBS szerint két, a test hosszában elhelye­zett lemez. Tényleg a «chrysochromophor» az egyének túlnyomó részénél olyan. Másoknál azonban némileg szabálytalan alakú; kedvezőtlen életviszonyok között élőknél pedig apró kis lemezekre oszlott. A test mellső részéből indul ki a két, aránylag vékony ostor, melyet STEIN és KLEBS-SG egyezően nem láttam oly hosz­szúnak, mint ezt ENTZ rajzolja, minek magyarázata talán abban van, hogy az osto­rok tetszés szerint különféle hosszúságra nyúlhatnak meg. Az ostorok mindvégig egyforma vastagságúak, nem pedig csúcsúkon elhegyesedők, mint ezt KLEBS rajzolja. 1 KLEBS Flagellatenstudien pag. 415. 2 ENTZ G. A tordai és szamosfalvi sóstó etc. Természetr. Füz. VII pag. 104. Tab. III. Fig. 20. 3 STOKES ALFR. Notices of New Infusoria Flagellata from American Fresh-Waters. Journ, R. Micr. Soc. London 1888. P. I. pag. 698—704. Pl. XI. Fig. 23. 4 KLEBS op. cit Tab. XVIII. Fig. 11 d.

Next

/
Oldalképek
Tartalom