A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája
Mastigoph o r; i . 25 ferde állású. Ugyancsak ezen egyének, melyek nagyságbeli tekintetben alig különböznek a typustól, többnyire nincsenek annyira paramylonnal tele, miáltal tisztábban szemlélhető úgy a chromatophor, mint a mag. Az utóbbi 6 [x-t ér el hosszban és ovális, némelykor gömbölyded; belsejében számos, festőanyagot mohón magába szívó, kis rögöcske látható, melyeket — osmiumsav-picrocarminos anyagom után ítélve - a kezelés által szétroncsolt magfonalak töredékeinek nézek. Ugyancsak ezen példányok testében kisszámú, erősen fénytörő excretszemcse is volt. Érdekes az, hogy ezen szép Elagellata erősen csíkolt, meglehetős merev pelliculája daczára mégis némi metaboliát mutat, mi a sokszor nyugvásban lévő egyének hosszasabb megfigyelésénél szembeszökő. Mozgás alatt a test nagy köröket írva le, folyton tengelye körül forog. A mozgás, melyet az aránylag rövid ostor eszközöl, kissé lomha és folytonosan rezgő, egyenetlen. Egy ízben szaporodást is vehettem észre. Az oszlás ép oly módon történik, mint az összes PhacusAőléknél; az oszlás rendesen piszokréteggel körülvett nyálkaburokban megy végbe. Ezen kis faj rendszertani helye a Phacus pleuronectes közelében van; ettől, valamint a Phacns oscillans-tói és parvula-tói hosszú tüskéjével és testalakjával 72. Phacns striatus NOV. SP. (21-24. ábra.) A körte alakú test 24. ;x hosszú, élesen elvált rövid tüskével, feltűnő erősen csíkolt pelliculával, rövid garattal, ostorral és számos kisebb, meg néhány nagyobb paramylontesttel. A chlorophor számos, spirálisokat képező lemezkéből áll; a szemfolt, vacuolumrendszer és sejtmag typusos fejlettségűé Ezen fajt előleges jelentésem óta még behatóbban tanulmányozhattam és a typusos alapalakokon kívül még egy oly változatra is akadtam, mely szervezetében olyannyira eltér az alapalaktól, hogy e fajhoz csak provisorikusan csatolhatom. A typus a következő szervezetet mutatja: A test körtealakú (21. ábra), vagy pedig némelykor hengeres és laposra nyomott; két oldali széle be van hajtva, úgyhogy a test hátoldaláról (hasoldalnak azon oldalt tekintve, melyen a garat szájadéka van) hengeres benyomást tesz; hasonlók, csakhogy sokkal gyengébben fejlettek ezen viszonyok a Phacus oscillans-ow. Igen jellemző az alapalak testalkatára az élesen elvált farktüske, a mennyiben ez nem a test hossztengelyének közvetetlen folytatása, hanem a hátoldalra van tolva, minek folytán ez laposnak, a hasoldal pedig domborúnak látszik. A tüske kis duzzadásból emelkedve ki, hirtelen keskenyedik el és igen éles hegygyei végződik (21. ábra). 20 ábra. Phacus setosus n sp Typusos egyén habitusképe. Kbl 610-sz. nagy A sejt belsejét számos nagy paramylontest foglalja el )i = a gömbölyded sejtmag. eléggé különbözik. 1 Új ostoros ázal. etc. pag. 91.
