A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája
18 11. ALREND. EUGLENOIDINA. CSALÁD. COELOMONAD1DAE BÜTSCHLI. NEM. Cryptoglena EHRB. 51. Cryptoglena pigra EHRENBERG (13—15. ábra.) Ezen még kevéssé tanulmányozott alak lelőhelyei a keszthelyi parti nádas (1893. márcz. 25.), kőkoporsó melletti nádas (1893. máj. 21.) és a boglári parti nádas (1893. aug. 11.). Ezen alakot, mely sok tekintetben lényegesen eltér az Euglenidáktól, csak provisorikusan állítom ide a Coelovionadineákhoz, mert vizsgálataim egyre azon meggyőződésre vezettek, hogy ezen faj systematikai helye inkább a Chlamydomonadeak-ná 1 van, mintsem az Euglenidák közelében; hogy azonban e tekintetben rendszertani változást tegyünk, erre mindenekelőtt a faj szaporodását kellene ismernünk; ez pedig eddig tökéletesen ismeretlen. Magam, daczára annak, hogy igen számos egyént figyelhettem meg mert a Cryptoglena különösen a keszthelyi parton gyakori Flagellata még sem észlelhettem ezen alak szaporodását, mert e véglények kulturában való tenyésztése érzékenységük miatt nem sikerül. A test alakja meglehetős változatos, de az egyének alakjukat nem változtatják, habár a pellicula aránylag vékony. Azon sajátságos két héjJ at, melyet KLEBS GYÖRGY 1 említ, nem tudtam látni. A test igen kicsiny; sokszor csak 10 [L-os, de némelykor ennek két vagy háromszorosát is eléri, alakja ovális (15. ábra), laposra nyomott, máskor orsóalakú (13. ábra), vagy pedig a Phacus pleuronectes-xe emlékeztető (14-. ábra) kis farknyujtványa van, de azon különbséggel, hogy nem asymmetrikus mint amaz, hanem bilaterálisán részarányos. A pellicula, mint már említettem, meglehetősen vékony, de elég merev; a test mellső, ostorvégén azonban soha sincsen olyan betüremlése, mint ez pld. a Phacus-félékről ismeretes. Csíkoltságot sem tudtam rajta észrevenni. STEIN 2 a tőle látott egyénekről egészen olyanforma garatot ír le, mint a milyen a többi Euglenidáké; hasonlót egész biztonsággal nem tudtam látni, mert azon ajakszerű mélyedés, melyet a 13. ábra mellső testvégére rajzoltam ép olyan joggal tekinthető talán a hossziránti oszlás előkészületének, mint a garat szájadékának. A test legfeltűnőbb része a chromatophor, mely szép smaragdzöld szinű, STEIN és KLEBS rajzai két chlorophyllemezt ábrázolnak a test mindkét oldalán. A chromatophor tényleg sokszor (14. ábra) ilyen, máskor azonban a legvilágosabban lát7J>-—13. ábra. Cryptoglena pigra EHRB. Három rajzósejt habitusképe. Kbl. 6l0-szer nagy. 13. ábra. Orsóalakú egyén, visszatüremlett chromatoph orral. 13. ábra. Phaaispleuronecles- Í\YA\Í\I egyén typusos chromatophorral. * 75*. ábra. Typusos tojásdadalakú egyén a ChL mydomonas-szerű festéktartóval. 1 KLEBS G. Flagellatenstudien. II. Zeitschr. f. wiss. Zoologie, 1892. pag. 356. 2 S TEIN op. cit. Tab. XIX. Fig. 40.
