A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája
8 Heliozoa. 23. Trinema verrucosa NOV SP. (2. ábra.) A keszthelyi parton (1893. márcz. 25.) a fenékiszapban nagy számmal gyűjtöttem egy csinos Trinemát, melynek leírását az irodalomban nem találom. Diagn. Körtealakú, lapított, óo u. hosszú kovasav-héjjal, mely felületén számos bibircset visel. Két pulsáló vacuolummal, nagy, hólyagalakú maggal. A fajjelleget az aránylag vastag kovasav-héjj szolgáltatja, a mennyiben egész felülete, mint a Cosmarium margaritiferum nevű Desmidiácea sejtfala, számos szemölcscsel van ellepve. A héjj igen lapított és némileg körtealakú, azonban sokszor kissé szabálytalan; hossza kbl. 60 [x, szélessége 30 [i, tehát meglehetősen kicsiny. A héjj szájnyílása ovális és aránylag kicsiny. A protoplasmatest csaknem az egész héjjat kitölti. Mellső, azaz héjjnyilása végén rendesen elkeskenyedik és kevés, rendesen csak 3—4, kevéssé anastomizálódó, hegyes végű állábat bocsát ki. A test mintegy felerészében számos, erősen fénytörő excretszemcse meglehetős vastag, a sejt többi részeitől élesen elváló réteget képez; a test többi plasmája igen hyalin és szemcsenélküli. Ezen excretszemcserétegben rendesen, különösen pedig kifejlett, vagy pedig kedvezőtlen életkörülmények között élő egyéneken számos kovasavlemezke látszik, sokszor egyenként szétszórva, máskor pedig pénztekercsszerű csoportokban. Az excretszemcseréteg alatt fekszik a test két szélén két, aránylag nagy pulsáló vacuolum, mely igen lassan, váltogatva és szabálytalanul lüktet. A lüktető üröcskék alatt pedig a nagy, hólyagalakú mag foglal helyet, melyet különösen nagy, erősen fénytörő nucleolusa jellemez. Az egyének igen lassan mozognak s az Euglyphák módjára másznak. Szaporodást nem észlelhettem. CSAL. AMPH1STOMIDAE BÜTSCHLI. NEM. Diplophrys BARKER. 24. Diplophrys Archeri BARKER. Kis-Balaton, fenékdetritus (1893. máj. 22., nov. 29.); késő őszszel a Kis-Balaton igen gyakori és jellemző alakja. 2. ábra. Trinema verrucosa n. sp. Typusos egyén, kbl. 610-sz. nagy. II. ALOSZT. HELIOZOA. Eddigelé a Balatonból csak három Heliozoumot ismertünk, úgymint a DADAY-tól 1 felsorolt Heterophrys myriopoda Arch., Actinophrys Sol O. Fr. Müll} és Orbulinella smaragdea Entz. nevű fajokat. 1 DADAY, Adatok a Balaton tó faunájának ismeretéhez (kül. leny.) pag. 3, 2 Ibidem pag. 5.
