A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Istvánffi Gyula: A Balaton moszatflorája
10 Bevezetés. is a növényzetét. — A nagy különbséget számba véve, mely a kútnak nevezett nagy mélyedés, meg a többi fenéktalaj között van, nagyon valószínűnek látszik, hogy ott másféle vegetatio él s tenyész, mely talán egészen sajátságos fajokat táplál ? A Balaton moszatvilágának átkutatása mindjárt kezdettől fogva oly módon állapíttatott meg, hogy átvizsgálandók lesznek az összes, a Balaton partjain található s a tóval összefüggésben levő víztartók csak úgy, mint maga a nagy tó. A szomszédos, akár állandóan, akár csak alkalmilag összeköttetésbe jutó víztartók nagyon természetesen befolyással vannak a tó moszatflorájának összetételére, s így szükséges volt ismerni azokat az elemeket, a melyek ily módon belejuthatnak s hozzákeverednek a tó valóságos, autochthon, bennszülött moszatflorájához. Ezek a szempontok vezéreltek akkor, mikor az ide csatolt jegyzékeket egybeállítottam, hogy kitűnjék a különböző természetű víztartók moszatflorájának alkotása. Az általános, összefoglaló rendszertani részben azután mindezeket egyesítettem a nagy tó moszataival, hogy közös képet kaphassunk a felölelt nagy terület moszatvilágáról. A Balaton növényzetének vázolására, s különösen itt, feladatom keretében maradva, algologiai feltüntetésére az oikologiai növényföldrajz irányelveit alkalmaztam, mert az oikologiai növényföldrajz kifejezi a formatiók közti összefüggést, értelmet, színt ad nekik, míg a formai csoportosítás inkább mozaikszerű, kifejezés hiányában szűkölködő képet nyújthat. A növényzetnek feltüntetésében két irányelv vezethet, 1. a csoportosítás tisztán a florisztikus növényföldrajz elvei szerint történhetik, s vagy így rajzoljuk meg a növényzet képét, vagy 2. kereshetjük az okokat, melyek bizonyos fajoknak tenyésző helyüket megszabják s bizonyos fajcsoportoknak együttélését uralják. Ez az utóbbi irányelv az oik ologus növényföldrajz irányelve. Az oikologus növényföldrajz alapját WARMING, a kiváló dán botanikus vetette meg. Szerinte 1 ez a tudomány arra tanít, hogy miként rendezik be a növények és növényegyesületek (Pflanzenvereine) alakjukat és háztartásukat, a rájuk ható külső tényezők, meleg, fény, táplálék, víz stb. hatásának megfelelően Az oikologikus növényföldrajz tehát, az én kifejezésem szerint növényföldrajz élettani alapon, mert nem zárkózhatom el a hasonlatosság elől, mely itt fölmerül a növényanatomiával való egybevetés révén, melyet épp így lehet E pusztán formai csoportosítással tárgyalni, és 2. viszont a morphologiai berendezések s a feladatok közti alkalmazkodás, 1 W ARMING : Lehrbuch der ökologischen Pflanzengeographie, deutsche, vom Verfasser genehmigte, durchgesehene und vermehrte Ausgabe von E. KNOBLAUCH, 1896, p. 2.
