A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Entz Géza: Adatok a Balaton planktonjának ismeretéhez / Weiss Arthur: Pótlék a Balaton-tóban és környékén élő puhatestűeknek felsorolásához
16 Adatok a Balaton jilanktonjának ismeretéhez. és széles alakok uralkodtak. A Balatonban hónaponként 100—100 egyén között mindig tetemesen több három-, mint négyszarvú egyént találtam (IX. táblázat). — Márcziusban és áprilisban igen ritka volt a négyszarvú, az év többi hónapjában valamivel gyakoribb. Mindez adatok szerint úgy látszik, hogy a C. hirundinella egyes vizekben négy-, másokban háromszarvú alakokban gyakoribb, de a cziklus APSTEIN, ZACHARIAS, AMBERG, BACHMANN, COHN szerint mindig háromszarvú nyúlánk alakokkal indul meg; ezt erősítik meg balatoni adataim is, míg LAUTERBORN említett ellenkező adatai a Rajnából eddigelé egyedülállók. A szarvak iránya és egymáshoz való hajlásszöge is igen variál (9. ábra a-—g alakjai). Míg a háromszarvúaknak szarvai többnyire hegyesebb szöget zárnak be, vagy éppen párhuzamosak, addig a négyszarvúakon főleg az antapikális és postekvatoriális divergál, ez utóbbi e tekintetben, hogy úgy mondjam, legkönnyebben mozog, míg az apikális és antapikális inkább megtartja irányát. Nem ritkák elágazó szarvú példányok sem (6. ábra j, k alakja), főleg az apikális szarv az, mely gyakran elágazik. Mivel az elágazás kiindulási helyén többnyire törés helye vehető ki, ez nyilván a legtöbb esetben teratologikus jelenség. A pánczél felületének reczézete, vésete (skulptura), vagy ú. n. «díszítése» is variál. A legfiatalabbak pánczélja sima, díszítés, utólagos vastagodás nem látható rajta, csak ferde sorokban meglehetősen szabályosan elhelyezkedő pettyek. Olyan a fiatal alakok egész pánczélja, mint oszlás után a regenerálódó félé. Az erős pánczélzatú tavaszi alakok szép szabályos reczézetükkel tűnnek ki, s e tekintetben megegyeznek IMHOF C. reticíilatum-áxal (10. ábra a alakja). A reczézetet alkotó apró taraj lemezkék a pettyektől szabadon hagyott mezőkből emelkednek ki, s úgy a barázdákra, mint az egyes pánczéllemezek határaira merőlegesen látszanak elhelyezkedni. A nyári és őszi alakok főleg abban térnek el a tavasziaktól, hogy reczézetük szabályossága gyakran módosul s ezáltal elmosódik. A kiemelkedő tarajlemezkék megvastagodtak, egymással összefolytak s a test felületét ránczossá s bibircsessé teszik (10. ábra b alakja). A Balaton Ceratium hir undine 11 variálását okozó részleteiben még jórészt ismeretlen tényezők hozzák létre ama különbségeket, a melyek alapján több forma különböztethető meg. Ezek a különbségek pedig a következők: 1. a test egyes részeinek aránybeli különböző irányú megnövekedése; ennek a variálásnak szélső formái az ú. n. furcoides (5. ábra a, b, c, f alakjai) és a cornutum-hoz hasonló alak a o 10. ábra. A Ceratium pánczélreczézeténck a tavaszi, b nyári meg őszi alakja.
