A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Entz Géza: Adatok a Balaton planktonjának ismeretéhez / Weiss Arthur: Pótlék a Balaton-tóban és környékén élő puhatestűeknek felsorolásához
10 tember 16-ikán, október 1-én, 7-ikén, 17-ikén, november 10-ikén 100—100 példányt mértem, deczember 12-ikén csak 34-et, január 28-ikán csak 33-at és február 22-ikén 33-at. Ezeken kívül még más 480 példányt is megmértem, úgy, hogy összesen körülbelül 2800 példány hosszát, apikális és antapikális szarvai közötti távolság nagyságát mértem meg. 650 példánynak megmértem haránt átmérőjét is a spirális barázda két legtávolabb eső pontja között (8. ábra) ; eme megmért alakok közül 175 kiválogatottat a különböző formák kedvéért rajzkészülékkel lehetőleg pontosan le is rajzoltam. Eljárásom azonos volt azzal, a mit VOGLER (24) a Diatomeá-k nagyságbeli variálásának megállapítására használt, bár VOGLER dolgozata csak méréseim lezárta után jelent meg. Mint a mellékelt 11-ik, 111-ik és IV-ik táblázatból leolvasható, a márczius végén megjelent Ceratium-ok nagysága 242—169 {x között ingadozott, leggyakoriabbak a 217 jx nagyságú alakok voltak. Április közepéig növekedni látszottak a Ceratium-ok; nagyságuk ekkor 259'6 p. és 176 p. között variált; legtöbb a 220 jx nagyságúakból volt. Április közepétől kezdve fokozatosan kisebb és kisebb alakokat mértem, ezért azt kell következtetnem, hogy a tavaszszal megjelent Ceratium-ok április közepéig nőnek, ekkor elérik maximális nagyságukat s innét kezdve kisebbednek. Ez a kisebbedés, mint leginkább a grafikus táblázatból leolvasható, április második felében, májusban s június első felében feltűnő ; június közepén túl a legnagyobb alakok sem érik el a közepes nagyságú áprilisiakat, a leggyakoriabbak a legkisebbeket, a legkisebbek pedig a márcziusiak és áprilisiek térfogatának 2/ 3 részét sem teszik, a mint az azonos nagyítással egymásra rajzolt ábra mutatja (4. ábra). Június közepétől éppen nem, vagy csak igen kevéssé kisebbedtek 1901-ben és 1902-ben a Ceratium-ok a cziklus befejezéséig, bár nem lehetetlen, hogy a kisebbek a háló szemei között kisiklottak. A legnagyobb és legkisebb alakok közötti különbség legnagyobb június közepén, mivel ekkor úgy a tavaszi nagy, mint a nyári kis alakok együtt fordulnak elő, míg előtte csak a nagy tavasziak, utána pedig már a nyári kis alakok uralkodtak. A kisebbedés 1901 és 1902-ben megegyező menetet követhetett, mivel pl. az 1901. október közepén a 1902. október közepén már 100—100 példány nagysági variálása majdnem teljesen megegyező volt. A különböző Ceratium-ía]ok nagyságbeli variálására vonatkozólag több adat szerepel az irodalomban. MINKIEWICZ (20) a Ceratium furca évszakonkénti nagyságbeli változását figyelte meg. Nyáron hosszú, karcsú alakok vannak 307—370 |x, télen pedig rövid, zömök alakok 193—218 [x nagyságban. Magam (9, 10) a Ceratium candelabrum és C. furca var. baltica nyár-téli dimorphismusát figyeltem meg. A Ceratium hirundinella nagyságbeli variálását ZACHARIAS (28) lokális variálásnak tartotta, mivel a különböző vidékeken fekvő tavakban más és más nagyságokat mért. Szerinte a rövid, zömök alakok a déli tavakra volnának jellemzők, míg a hosszú, karcsúak, a melyeket LEVANDER var. furcoides néven írt le, északra, így Norvégiára és északi Németországra jellemzők. Ujabban (27) azt a nézetét fejtette 4. ábra. A Ceratium áprilisi (259 ír) és júniusi (165 fr) egymásbarajzolt extrém nagyságú alakjai.
