A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája
Bár a madarak nagy helyváltoztató képességük következtében kevésbbé vannak bizonyos területhez kötve, mint az állatvilág sok más alakja, mégis a Balaton zoológiai megismertetését czélzó jelen munkálatban a madarakat annyival kevésbbé melló'zhetjük, mert a Balaton a vele összefüggésben levő vízterületekkel együtt kiválóan madaras pont. A Balatont nem csupán a tavaszi és őszi vonulás alkalmával keresi fel a madarak óriási sokasága, de a palaearcticus állatterület sok európai és részben mediterrán vizi madarának fészkelő tanyáját is képezi. Azokról a madarakról lesz e sorokban szó, a melyek a víztükörhöz s a vízben álló növényzethez kötvék. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából három év óta kutatom a Balaton madárvilágát s még évekre terjedő megfigyelés szükséges annak teljes kiismeréséhez. Ez évben (1895) — a siófoki Sóstó madártani átkutatásában — a Balaton-bizottság is támogatott anyagilag. Tanulmányom jelen eredménye a Balaton madárvilágának rendes jelenségeit mutatja be. Az igen ritka és az esetleges jelenségek kiismerése későbbi kutatásaim feladata. A Balaton tükrének belsőbb pontjain, a hol már mély a víz, állandóan kevés a madár s főkép csak a tavaszi és őszi vonulás táján látunk különféle csapatokat megtelepedve, de csak rövidebb időre, minthogy itt táplálékukat épen a víz mélysége következtében nem találják fel. Ellenben a partok közelében, a hol általában sekély a víz s különösen a nádszegélyek táján, mind több és több fajjal és egyeddel találkozunk. A mely partokon a nádszegély hiányzik, tehát a talaj homokos, ilyen a vasút mentén elterülő somogyi part a Zala torkolatának tájáig, ott csak tavaszszal és őszszel van nyüzsgő madárélet, míg a zalai s a folytatását képező veszprémi part nád- és gyékényszegélye, csuhu (káka) szigetei nem egy madárfajnak képezi rendes fészkelőhelyét. Minél nagyobb kiterjedésű a vizi növényzet s minél kevésbbé van embertől háborgatva, annál nagyobb az ott élő madarak fajbősége és egyedi sokasága. Legfontosabb ezek között madártanilag a Kis-Balaton területe, a melynek szétágazó és messze elnyúló tükrei vizi növényzettel vannak körülvéve, a sekély víz feneke pedig mindenféle <hinár»-ral benőve. A vízi növényzetben túlnyomó a nád, egész rengetegeket alkotva. Télen rendesen vágják, tavaszonkint pedig a megmaradt sárga avas nádat a bérlők égettetik. Ha az égetés későn történik, temérdek kárt tesznek a bennük fészkelő vizi madarakban. A vágás és égetés daczára még mindig maradnak fenn akkora avas nádasok, hogy az ilyenekben fészkelő madarak háborítlanul tanyát üthetnek. A nádterület külső oldalán s helyenkint közötte is sásosok, a
