A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája
202 l' isces. KAROLT J. ugyan kevesebb fajt jegyzett fel a Balatonból, mint KRIESCH és társai, de azért nagyobb érdemeket szerzett magának, mert a fajok névsorát egy újéval, az Acerina cernuá-éxA gyarapította, melyet a korábbi búvárok a Balatonból nem ismertek. Különben a KAROLI J. jegyzéke némi tekintetben különbözik a HECKEL és KNER-étől, valamint a KRIESCH és társaiétól, a mennyiben néhány faj megjelölésére más genus- és species-nevet alkalmaz, mint az alábbi jegyzék is mutatja: HECKEL-KNER, KRIESCH. KÁROLI J. Sqiialius dobnia, Sq. ccphalns L. — Leuciscus cephalus L. Scardinius erythrophthalmus BON. — » erythrophthalmus L. Blicca argyrolenca, Bl. Björkna L. — Abramis blicca BL. Az eló'bbenieknél jóval terjedelmesebb jegyzéket közölt HERMAN O. «A magyar halászat könyve» czímű, 1887. évi nagy munkájának második kötetében és szerinte a Balatonban a következő' fajok tenyésznek: Abramis b a Herns L. Blicca argyrolenca HECK. Pclecus cultratus L. Alburnus lucidus IIEGK. 20. » bipunctatns BOLCII. Aspüis rapax AG. Scardinius erythrophthalmus BON. Leuciscus rutilus L. Squalius dobnia Cuv. 25. Cobitis fossilis L. » barbatula L. » taenia L. L. Lsox lucius L. Umbra canina MARS. 30. Silurus glanis L. Acipcnser ruthenus L. A felsorolt fajok mellé azonban «Angolna a Balatonban és a velenczei tóban» czímű, 1890. évi kis közleményében (Természettudományi Közlöny. 22. köt. 255. fiiz. p. 603), még az Anguilla vulgaris FLEM. fajt, vagy Angolnát is hozzá számítja, melynek két balatoni példánya jutott a magyar nemzeti Múzeum halgyűjteményébe s így összesen 32 fajt jegyzett fel. Oly összeg ez, a mely a korábbi búvárok összes adatait tekintélyesen fölülmúlja, még pedig a HECKFL-ét 12-vel, a HECKEL és KNER-ÓÍ 8-al, a KRIESCH és társaiét 15-el, a KÁROLI-ét pedig 17-el. A HERMAN-ÍÓI összeállított névjegyzéknek a korábbi búvárokéval való pontos egybevetése világosan demonstrálja azt az érdemet, a melyet HERMAN , a Balaton és környékvizei halfajainak ismertetése körül szerzett. Ékesen szóló tanúságot tesz erró'l az a körülmény, hogy ó' nem kevesebb, mint kilencz oly fajt mutatott ki, a melyeknek a Balatonban és környékvizeiben való tenyészéséről az irodalomban semmi adat sem volt s ezek a következó'k : Perca fluviatilis L. Lucioperca sandra Cuv. Aspro vulgaris Cuv. Acerina cernua L. 5. » Schraitzer Cuv. Lota vulgaris Cuv. Cyprians carpio L. » hungaricus H. Carassius vulgaris NILS. 10. Tinea vulgaris Cuv. Barbus fluviatilis AG. Gobio fluviatilis Cuv. Gobius marmoratus PAL Rhodens amarus L. 15. Abramis brama L.
