A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája
79 (57 ábra). A fark mind a két ivaregyénnél egyforma szerkezetű, belsejében három nagy, körteforma mirigyet zár. A fark csúcsa körteformán duzzadt, hegyén kis kivezető' csővel és két nagyobb sörtével. A Balatonban egyike a legközönségesebb fajoknak és több termőhelyről származó him- meg nőstény példánya állott rendelkezésemre Én magam a tihanyi, boglári, szántódi és révfülöpi partokon gyűjtöttem 1891. évi június 18. és 19-én, mintegy 15 példányban; FRANCÉ R. a Sió partján halászta 1893. május 20-án; VÁNGEL J. pedig a Sióból fogta egy méter mélységből és Szántód partjain 1893. évi szeptember havában. Az átvizsgált példányok méreti viszonyai a következők: nőstény hím testhossza . . 0'83—1*87 mm. . 136 058 mm. garathossza . 034—052 » . . 037—042 farkhossza . 0*23 —0*28 . . 0T 8—0-25 legnagy. átm. . 0-05—0-13 » . . 0-08—0T E fajt még eddig csupán BÜTSCHLI O. találta a Maina folyóban növényeken, s a Maina melletti Frankfurt botanikus kertjének medenczéjében, de csak nőstényeit ismerte. A balatoni nőstény példányok mindenben megegyeznek a BüTSCHLi-től leírtakkal, s csupán oldalszerveik alakjában térnek el, a mennyiben ezek a balatoni példányoknál körformák, míg a frankfurti példányoké, BÜTSCHLI szerint, csigaformán pödörtek voltak. 4. Monhystera stagnalis BAST.' (58 — 60. ábra.) Teste aránylag vastag, mindkét végén erősen vékonyodott, de hátul sokkal erősebben, mint elől. Cuticulája teljesen sima. Fején nyolcz igen rövid és finom sörte emelkedik, e mellett pedig legmellső szegélyén szemölcsszerű kiemelkedések is láthatók (58. ábra). A szájnyílás mögött nem nagy távolságban a körforma oldalszerv foglal helyet (58. ábra). Garatja rövid, vékony, de hátrafelé kissé vastagodik és végén nagy mirigyek vannak. Petefészke páratlan, a test mellső hatodában ered s az ivarnyilás a test hátsó harmadának elején fekszik. A nőstény belsejében a peték mellett igen különböző fejlettségi fokon álló ébrényeket találtam. A hím spiculái aránylag hosszúak, sarlóformán görbültek, háromszögű rövid mellékspiculával (59. ábra). A fark mindkét ivaregyénnél egyforma alakú és szerkezetű, csúcsa körteforma bunkóvá duzzad, alapján mirigyek vannak (59., 60. ábra). A rendelkezésemre állott hím és nőstény példányokat, még pedig hat darabot, FRANCÉ R. gyűjtötte 1893. évi május 29-én a Sió-torok fenekéről. Méreti viszonyaik a következők: nőstény hím testhossza . . T36—153 mm. . . P36 mm. garathossza . . 0T7—0'22 » . . 0'23 » farkhossza . . 0T3—0*27 . . 023 » legnagy. átm. . 0-07— 0T2 » . . 0'05 » 1 BASTIAN : Monograph on the Anguillulidae Transaction of the Linnean society of London. Vol. 25. pag. 97. PL. IX. Fig. 9 — 11. — BÜTSCHLI: Beiträge zur Kenntniss der freilebenden Nematoden Nova Acta Acad. Leopold-Carolin. Bd 36. Nr. 5. 1873. pag. 61. Tab 20. (4.) Fig. 22.
