A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája
76 sarlóformán hajlottak, mellékspiculák nélkül (51-ik ábra). Alfél melletti tapadószemölcsei — papillái nincsenek. A birtokomban levő egyetlen hímpéldányt dr. VÁNGEL J. gyűjtötte a szántódi homokos parton 1893. évi szeptember 15-én, s ennek méreti viszonyai a következők : testhossza . . 9'01 mm. garathossza . . OSI » farkhossza . . 0204 legnagy. átm. . 04 » A genusnak eddig ismert két fajától első tekintetre is megkülönböztethető az által, hogy fején szemölcsök vannak, míg amazoknál ezekegészen hiányzanak; ezenkívül mindkettőtől eltér testének nagysági viszonyaiban, valamint életviszo50-51. ábra. AlaimusJilifortnis D AD . nyaiban is, a mennyiben a két eddig ismert faj 30. ábra. 3 mellső testvége. nedves, homokos talajban él, míg ez termőhelye 37. ábra. d hátulsó testvége. után a vízben élők közé tartozik. NEM. A phanolai m u S D. MAN. 2. Aphanolaimus aquations DAD. 1 (52—54. ábra.) Teste aránylag vastag, mindkét vége felé erősen elvékonyodott. Cuticulája élesen gyűrűzött s a gyűrűk kis négyszögletű terecskékből állanak, melyek hosszés harántsorokban rendeződöttek, miért az állat testfölülete majd harántgyürűsnek, majd hosszában barázdásnak látszik. A test hosszában oldalhártya húzódik végig, s ez különösen a hímnél erőteljes A fejen hat, tapintószerű, meglehetős hosszú és vastag sörte emelkedik (52. ábra); még pedig mind a két ivaregyénnél. A sörték közelében, valamivel hátrább a nagy oldalszervek foglalnak helyet, s ezek többékevésbbé tojásformák és oly nagyok, hogy majdnem összeérnek (52. ábra). A szájnyílás egyenesen a garatba vezet, tehát szájüreg nincs. A garat keskeny ugyan, de hátrafelé lassan és fokozatosan vastagodik. A garat végrésze táján egy nagy mirigy van, melynek kivezető nyilása, a pórus, majdnem a garat közepénél fekszik. Bélcsatornája finoman szemcsézett. A női ivarszerv páros, mindkét ága aránylag igen rövid, s a női ivarnyilás a test közepén fekszik. A here a test mellső harmadában fekszik. A hím hasoldalán az alfelnyilás előtt nyolcz mirigynek a kivezető csövét és nyílását találjuk, s ezek egymástól mindannyian egyenlő távolságban állanak, az utolsó azonban az alfelnyilástól kétszerte távolabb áll, mint az őt megelőzőtől (54. ábra). A két ivaregyén farka egyforma alakú, kis körteforma duzzadásban végződik, a melynek szabad csúcsán rövid kivezető cső van (53—54. ábra), a farkban magában mirigyek foglalnak helyet. A hím farka különben a nőstényétől különbözik némileg, miután rajta has-, hát- és oldali sörte-párok vannak (54. ábra). A hím spiculái tőrformák, belső végük gyengén hajlott, végcsúcsuk elkeskenyedett és mellettük mellékspiculák is vannak (54. ábra). 1 DADAY J.: Ujabb adatok a Balaton mikrofaunájának ismeretéhez. Math. term. tud. Értesítő. 1894. XII. köt 128—130. lap.
