A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
Bogdánfy Ödön: : A Balaton környékének csapadékviszonyai
7 A Balaton környékének csapadékviszonyai. 5. A csapadékos napok átlagos száma a Balaton vidékén az 1882-től i8gi-ig terjedő 10 év észleletei alapján. Észlelő állomás neve Tavasz márczius — május Nyár június—aug. Ősz szept. — nov. Tél decz—febr. Egész év Zala-Egerszeg . . . 29 28 27 25 109 Keszthely .... 27 29 27 18 101 Balaton-Füred . . . 19 17 19 18 73 Miként e kimutatásokból látható, az 1882—91. évek aránylag szárazak voltak, mert a belőlük vett csapadékátlagok jelentékenyen kisebbek, mint a föntebb közölt s hosszabb időszakból nyert átlagok. Zala-Egerszegen 27 mm., Keszthelyen 54 mm., Balaton-Füreden 151 mm. a különbség. Ez utóbbi túlságos nagy s onnan származik, hogy az 1882- és 1884-ik évi hibás balatonfüredi adatok némileg megrontották az átlagot. De általános összehasonlítás szempontjából a térképek azért elég megbízhatók. Rajtuk a Balaton vidékén kívül eső területek csapadéka is föltűnik, úgy, hogy az egész délnyugati Magyarország esőjárása tanulmányozható. Az ily tanulmánynál különösen három körülményt kell figyelemre méltatni, mert főként három körülmény gyakorol kiváló mértékben befolyást valamely vidék esőjárására: a vidék orográfiai viszonyai, a vidék távolsága a tengertől és végül az esős szelek iránya. A Balaton vízgyűjtő-medenczéje nem nyúlik föl a magas hegyvidék zónájába s igen közepes emelkedést mutat. Legmagasabb pontjai az északi vízválasztóban, a Bakony hegységben 400 — 600 m. között váltakoznak, nyugaton és délen 150—350 m. közt van a vízválasztó magassága, míg keleten majdnem 100 m.-ig száll alá. így tehát a medencze kelet felé ellapuló, északra, nyugatra és délre fölmagasodó. Ez általános orográfiai beosztás szerint alakul az eső járása is. Általában a Balaton vidéke csak közepes csapadékmennyiséget kap évenkint és északnyugaton, nyugaton és délnyugaton a hegységhez mérten erőteljesebb a csapadék, mint keleten. Éppen így a tengertől való távolság is igen prononszált módon nyilatkozik meg a vidék esőjárásában. Azok a részei a medenczének, melyek a tengerhez közelebb vannak: a déli és délnyugati, sokkal több csapadékot kapnak, mint az észak-keleti és keleti. Azonkívül látni fogjuk későbbi fejtegetéseinkben, hogy az eső időszaki eloszlására nézve is a tenger közelsége érezteti hatását. A mi az esős szelek irányát illeti, úgy a Balaton vidékén majdnem kizárólag a délnyugati levegőáramlatok hozzák a párákat. A medencze fekvésének általános iránya sokban megegyezik az esős szél irányával, úgy, hogy különleges csapadékviszonyok, melyek az esős szél és a völgyek irányának elhelyezkedéséből származnak, itt nem igen fordulnak elő. Az esős szél szinte egyenletesen járhatja át a vidéket. A csapadékmérő-állomások közül egyedül Tihany látszik némileg az esős szél árnyékában feküdni, mert bár a közeli Balaton-Fürednél jóval magasabban van, aránylag mégis kevesebb csapadékot kap. (L. az 1-ső és 2-ik számú kimutatásokat.) Általában tehát a Balaton vízgyűjtő-medenczéje kiválólag igazolja a DAUSSE— BELGRAND-féle esőszabályt, hogy valamely helyen a csapadék mennyisége a tenger szine fölötti magassággal egyenes, a tengertől való távolsággal fordított arányban van. De, természetesen, itt sem lehet e szabályt a szó szoros értelmében venni.
