A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
6. rész: A Balaton vizének chemiai viszonyai - Függelék: Weszelszky Gyula: A keszthelyi Hévíz tó termékeinek chemiai vizsgálata, Melléklet Windisch Rikárd: Jelentés a hévízi vízvizsgálatokról
A keszthelyi Hévíz tó termékeinek chemiai vizsgálata. 19 Ellenőrzendő első kísérleteimet, annál is inkább, mivel másoldalú vizsgálataimnál is szükséges volt, egy érzékenyebb készüléket konstruáltam. 1 Ezzel meghatározva az iszap oldatából kapott emanaczió radioaktiv lerakodásának bomlási sebeségét, azt találtam, hogy az eleinte gyorsabban, egy óra múlva körülbelül 28 perczes periódussal veszti aktivitását, tehát a radioaktivitása tisztán rádiumtól származik. Már a dolgozatom előbbi részében említettem, hogy az iszap sósavas oldatából bizmutot nyertem s ez radioaktiv volt. A bizmut oxidjának aktivitása körülbelül fél akkora, mint az uranoxydé. Emanatió jelenlétét benne nem állapíthattam meg. Legerősebb vezetőképességet akkor észleltem, a mikor a condensatorlemezek 3—6 cm. távolságban állottak egymástól. 0"06 mm. aluminium lemezek sugarait, a mennyire azt az akkor használt készülékkel kimutathattam, teljesen elnyelte. Ez adatok poloniumra vallanak. Hogy tényleg ez okozza a bizmuth-oxid radioaktivitását, hosszabb megfigyeléssel lehetett volna eldöntenem. Ugyanis, ha az aktivitás tényleg poloniumtól származik, úgy annak 143 nap alatt az eredeti aktivitásnak felére kell csökkennie. Sajnos, intézetünk a kísérlet közben átalakítás alatt volt s a hurczolkodás közben az a platinalemez, melyen e test mérés czéljából elterítve volt, elkallódott. A kísérlet megismétlésére most 44 kg. iszap van feldolgozás alatt, a kénhidrogennel nyert csapadékot már összegyűjtöttem ebből. A kísérletek megismétlése most van folyamatban. A hévízi tó mint gyógyfürdő régóta ismeretes. Különösen köszvényes bántalmaknál számtalan esetben igen szép sikerrel használják e fürdőt. A víz chemiai összetétele olyan, hogy abból egyáltalán nem következtetnénk annak gyógyító jellegére. Itt tehát fordított probléma előtt állunk, t. i. hogy nem az orvos következtet a chemiai analízisből arra, hogy milyen esetben várhat hatást a víztől, hanem azt kell keresnünk, hogy mivel magyarázható a fürdőnek tapasztalt gyógyító hatása. Az iszapos fürdőknél azok hatását részben az iszap hőszigetelő képességének tulajdonítják. A hévízi iszap már tőzeges természeténél fogva is, azonkívül, mivel a tó fenekét borító könnyű, laza tömeg, a mint a fürdőző belép, egész testét rögtön beborítja, kitűnő hőszigetelőt képez, ez azonban a jelen esetben alig játszhatik lényeges szerepet, mivel a víz maga is meleg. Az iszapok hatását azzal is magyarázzák, hogy az azokban lévő éles szemecskék bőringerként hatnak. A hévízi iszap, mint azt már említettem, felsőbb rétegeiben korhadt levél és fatörmelékekből áll, melyek apró gipszkristályokkal vannak átivódva, alsóbb részeiben pedig éles kvarczkristályokkal vannak keveredve, tehát könnyen lehet, hogy a hatás részben ezeknek tulajdonítható. Hogy a radioaktivitásnak milyen hatása van a különböző betegségeknél, az ma még tanulmány tárgyát képezi. A hévízi iszap e tekintetben az összes eddig IV. A TÓ GYÓ GY H ATÁSA. Magyar chemiai folyóirat, 1910. 177. lap. Ion. 1910. 388. lap. 2*
