A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
6. rész: A Balaton vizének chemiai viszonyai - Függelék: Weszelszky Gyula: A keszthelyi Hévíz tó termékeinek chemiai vizsgálata, Melléklet Windisch Rikárd: Jelentés a hévízi vízvizsgálatokról
16 A keszthelyi Hévíz tó termékeinek cliemiai vizsgálata. az attól elválasztandó testeket, de még az alkalmazott kémszereket is visszatartják. Megkíséreltem a hidroxidot chloriddá, szulfáttá és nitráttá alakítani s mint ilyent kristályosítani. Törekvésem sikertelen maradt, mivel ez oldatok bepárolgásukkor egyszerűen megmeredtek. Az anyagnak megtisztítása az említett okoknál fogva eddig még mindig igen nagy veszteséggel jár s akkor sincs biztos támasztópontom, hogy tiszta, homogén vegyület van a kezem között. Kristályos testet eddig egyedül oly módon tudtam kapni, ha a kénsavas oldatot fölös mennyiségű alkohollal kevertem. Ilyenkor állás közben fehér laza kristálytömeg válott ki. Megkíséreltem a közelítőleg tiszta anyagot, mely akkor még tekintélyes menynyiségű volt, ammonia, kalium-hidroxid és kénessavnak fölváltva való alkalmazásával többszörösen kicsapni és oldani mindaddig, míg föltetélezhettem, hogy az anyag tiszta lesz. Az utoljára nyert csapadékot kevés híg kénsavban oldottam s az oldathoz fölös mennyiségű alkoholt keverve, a kiválott laza, pelyhes kristályok súlya vakuumban való kiszárításuk után mintegy 04 grammnyi volt. E testben a szulfátot chlorbariummal a szokásos módon, a fémoxidot pedig oly módon határoztam meg, hogy a test megmért mennyiségét fehér izzáson állandó súlyig hevítettem. Ily módon a kéntrioxidot teljesen el lehet űzni. Érdekes e testnek izzításkor való viselkedése. Platinatégelybe téve s hosszabb ideig vörös izzásra hevítve, látszólag egyáltalában nem változik meg, a mint azonban a tégelyt fujtató lámpával kezdem izzítani, az abban lévő fehér pelyhes tömeg összeesik s a tégely fenekét és oldalát vékony, kihűlése után szürkés réteggel vonja be. Az analizis adatai — két meghatározás középértékeiből — a következők : szulfát 50-00 °/ 0 izzítási maradék 31-00°/ 0 50 súlyrész szulfattal ekvivalens 8'2 súlyrész oxigén, ennélfogva ha föltételezem, hogy a vegyület normális szulfát s az izzítási maradék fémnek egyszerű oxidja volt, úgy a fém mennyisége 22'8%-nak adódik ki. Föltévén, hogy a hiány kristályvíztől származik, e vegyület százalékos összetétele a következő lesz: szulfát 50-00 % fém 22 80 » kristályvíz 27*20 » összesen .... 100 00 7 0 TF A OH. O A szokásos számítást alkalmazva: TX = 1'02; -=- = 151; a kapott számér49 18 tékekből következtetve, egy ekvivalens szulfatra, a másfél molekula illetve egy molekula szulfatra a kristályvíznek három molekulája esik. 1'02-t fogadva el ekvivalens számul, a fém ekvivalens súlya 22-8X1*02 = 2'23-nek adódik ki. Nem akarok ez adatokból részletesebb következtetést vonni, azért sem, mert ha tényleg már tiszta homogén vegyület volt az, a mit vizsgáltam, elsősorban is azok a föltevések helyességét kellene bizonyítanom, a melyekre a fönti számítást alapítottám. Közlöm egyszerűen e számadatokat, valamint ez irányú vizsgálataim eredményeit, mivel munkám egyes részei befejezetteknek tekinthetők s előreláthatólag hosszabb időre lesz szükségem, a míg a folytatandó kísérleteim eredményeiről részletesebben beszámolhatok.
