A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
6. rész: A Balaton vizének chemiai viszonyai - Függelék: Weszelszky Gyula: A keszthelyi Hévíz tó termékeinek chemiai vizsgálata, Melléklet Windisch Rikárd: Jelentés a hévízi vízvizsgálatokról
5 A keszthelyi Hévíz tó termékeinek cliemiai vizsgálata. Chlorid 00206 súlyrész Sulfat 00607 Kovasav 00304 » Ez utóbbi adatok az előbbiekkel, miután a nyert eredmények más módon vannak kifejezve, közvetlenül össze nem hasonlíthatók. De az előbbiek sem hasonlíthatók egymással össze, mert az alkotórészeknek sókká való kombinálása bizonyos fokig a vizsgáló tetszésétől függ. Az alábbi táblázatban az összes fönti adatokat átszámítva közlöm. A közölt számadatok 1000 súlyrész vízben talált alkotórészek mennyiségét jelentik. Az egyes kolonok fején a vizsgálat éve és a vizsgáló neve van feltüntetve: 1857 1864 1908 1908 HELLER ECKERT HANKÓ HAJDÚ és SZŐNYI Calcium . . . 0 0708 0-07108 0 0742 0 08466 Magnesium . 00314 0-03147 0-0368 003412 Natrium . . . 00514 005169 0 000276 0002242 Vas .... . 000145 0-00189 000198 nyom AI, 0 3 . . . — — 0-0007 nyom Chlorid . . . . 01162 011631 00426 00206 SO, ... . . 00757 007576 00629 0-0607 SiO, . . . . 00330 00325 0-0336 00304 Ha ez adatokat egymással összehasonlítjuk, föltűnik, hogy a víz összetétele, eltekintve a kisebb ingadozásoktól, a milyeneket különben, mint majd később látni fogjuk, a tó különböző helyén, sőt egy és ugyanazon helyen különböző mélységekből merített víznél tapasztalunk, ma is olyan, mint volt ötven évvel ezelőtt, Egyedül a chlorid mennyiségében van nagy eltérés a régibb és újabb analízisek között. Lehet, hogy ez alkotórész mint a korhadás terméke, az akkor még rendezetlen tó vizében nagyobb mennyiségben volt meg s mint könnyen oldódó test azóta kilúgzódott, de lehet az is, hogy ez az első analízisbe tévesen került bele. E föltevésnek ugyan ellentmond, hogy ECKERT ugyanannyi chlort talál, de feltűnő, hogy ha ezen alkotórész mennyisége ötven év alatt az akkori mennyiségének hatodrészére fogyott le, az az első hét évben egyáltalában nem változott volna meg. Egyébként is a két analízis adatai gyanúsan egyeznek egymással, úgy hogy én valószínűnek tartom, hogy ECKERT nem vizsgálta maga a vizet, hanem könyve megírásakor HELLER adatait közölte, átszámítván azokat. A tó környékén, sokszor még távolabbról is, különösen szélcsendes nyári napokon feltűnően érezhető a kénhidrogén szaga. Hogy a víz kénhidrogén tartalmú volna, egyetlen vizsgáló sem említi. Hogy e szag tényleg kénhidrogentől származik s ez a vízből kerül elő, bizonyítja egyrészt, hogy a fürdőházon az összes rézkilincsek megfeketednek, de legjobban az, hogy ha fürdőző ujján ezüstgyűrű van, az a fürdés ideje alatt megfeketedik. Közvetlen a forrás fölött gyűjtött vízben azonban a kénhidrogent annak legérzékenyebb kémszereivel sem lehet kimutatni. Még akkor sem látunk változást, ha nagyobb mennyiségű vízbe ammoniakos ezüstnitrat-oldatot öntünk. Ugyanily módon a tónak a forrástól távolabbi pontján gyűjtött vízzel eljárva, gyenge barna színeződés áll elő. Ez a körülmény tehát arra vallana, hogy a kénhidrogén nem a forrás vizével kerül elő, hanem a korhadás-
