A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
Cholnoky Jenő: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai 4. szakasz: A Balaton jege
88 4 Balaton jege. merészen vág keresztül. A 103. ábrán bemutatott alátolás a Balkán-hegységet juttatja eszünkbe, amelynek meredek oldala kivételesen az ív külső oldalán van, míg a 102. ábra formája az euráziai lánczok típusait, a Kárpátokat és az Apennineket utánozza. Még a vulkáni erupcziókat is ott találjuk a jég felszínére buggyant vízben, amely mása volna a Föld belsejéből kitóduló lávának. Ez a láva is néha nagy felületeket borít be egyenletes rétegzéssel, mint a turolások mellett felszivárgó víz, amely nagy területen összefagyasztja a hó finom kristályait. A hasonlattal azonban nagyon óvatosan kell bánnunk. Az anyag és az erő, amely a két párhuzamba állított tünemény létrehozásában szerepel: lényegesen különböznek egymástól. A szilárd kéreg változatos, néha rideg, máskor plasztikus, ismét más esetben laza anyagait alig lehet összehasonlítani a jéggel, amelynek egészen különös tulajdonságai vannak. Amint TYNDALL kifejezte már, a jég minden molekulája bámulatos rendben van s ebben lényegesen különbözik az üvegnemű anyagoktól, amelylyel annyiszor összehasonlítják a jeget. A jég, mint szilárd test, minden átmenet nélkül nyugszik rajta a teljesen cseppfolyós vízen. 1 Milyen más a helyzet a Föld szilárd kérgében! A felső, merev rétegek alatt olyanok következnek, amelyek forró vízzel áthatva, egészen más tulajdonságúak, ezek után megtaláljuk az átmenetnek minden stádiumát, míg végre a teljesen hígan folyó magmához jutunk, akármilyen legyen is annak az elhelyeződése. A Balaton jege ilyenféle vizsgálódások esetén minden hiba nélkül sík lapnak tekinthető, míg a Föld szilárd kérge gömbboltozat, amelyben egészen más feszültségek és igénybevételek keletkeznek, mint a sík lapon. De az erők sem ugyanazok. Bármi legyen is az az erő, amely a Föld kérgét ránczba szedi, akár a belsőbb részek gyorsabb összehúzódása, akár a felsőbb rétegek kiterjeszkedése (csak ez a kettő lehet), ami elvégre relativus dolog, semmiesetre sem okozhatja a tüneményeket a Föld kérgének lehűlése és felmelegedése, amint azt a jégen látjuk. A két erő még működése tekintetében sem hasonlít egymáshoz. A Balaton jegén periodusos összehúzódások és kiterjedések váltakoznak, míg a Föld szilárd kérgén relativus összehúzódásnak (a belső mag megnövekedésének, vagy a kéreg megkisebbedésének) nyoma sincs. A Balaton jegén keletkező főrepedéseknek analógiáját hiába keressük a földkéregben. Úgy látszik, eféle csak a Hold felszínén van, ahol már a kéreg jobban húzódik össze, mint a belsőbb részek. A földi hegyek gyűrődésében vannak ugyan szünetek, egy-egy ideig nem működik a felgyűrő erő, de olyan esetet nem ismerünk, hogy már egyszer keletkezett gyűrődések ismét visszasimultak volna. Lazulás lehetséges olyankor, amikor a földkéregben a horizontális feszültség megszűnik, de ennek csak besülyedések lehetnek a következményei, tátongó repedések képződése soha. Különbözik tehát az anyag, különbözik az erő és az erő nyilvánulása. De még a részletekben is különbségek mutatkoznak. Szépen redőzött, sorakozó gyűrődéseket, amelyek pl. a kristályos palákban sokszor bámulatosan aprólékosak s az anyag plasztikus voltáról tanúskodnak: a jégben nem jönnek létre. Igaz, hogy a glecserek mozgása arról tanúskodik, hogy a jég úgy mozog, nyomás hatása alatt, mint a plasztikus anyagok, de húzó igénybevétel esetén ezt a látszólagos plaszticzitását 1 Nem véve tekintetbe itt azokat a finom fizikai tüneményeket, hogy a 4°-nál hidegebb víz már bizonyos átmeneti stádiumban van a szilárd állapot felé s a 0°-ú jég sem tekinthető teljesen szilárd testnek.
