A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)

Cholnoky Jenő: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai 4. szakasz: A Balaton jege

III. FEJEZET. A JÉG PUSZTULÁSÁNAK TÜNEMÉNYEI. A Balaton jege sokkal változatosabb sorsnak van alávetve, mint az egyszerűbb klima alatt álló tavaké. Egész télen a növekedés és a részleges pusztulás fázisai következnek egymás után, mert hideg periódusaink közelróT sem tartanak soká. Az egy-két hétig tartó, állandó kemény hideg a ritkaságok közé tartozik, hanem rendesen néhány olyan nap iktatódik közbe, amelyen legalább nappal olvadás észlelhető. Ez az oka, hogy az édesvízi jég legfelső, horizontális tűkből képződött rétegét sohasem találjuk meg a jégen, hanem mindig az egész jéglap vízszintes lemezkés szövetű s csak a felülről hozzáfagyott hó és hólé tesznek ez alól kivételt. Amikor tartósabb meleg idő következik be, ez a legfelső, firnből és összefagyott olvadás-vízből keletkezett réteg esik áldozatul a Nap sugarainak, vagy az enyhe szélnek. Néha meleg eső is hull a jégre, amikor gyorsan pusztulnak a legfelső rétegek, különösen a légbuborékos, fehérszínű, hóból fagyott részek. Az így keletkezett víz azután vékony rétegben ellepi a jeget. Ha kemény hidegre hirtelen áll be a langyos idő, akkor a jégpánczél kemény, kevés rajta a rés, amelyen a víz lefolyhat s akkor sokáig megmarad a jégen s a legszebb reflexiók, fényjelenségek, tükrözések keletkeznek rajta. Ha a vízréteg vékony, úgy nem lepi el egyenletesen a jeget, hanem a sekély mélyedésekből egyes, pár milliméterrel magasabb részek szigetszerűen emelkednek ki. Tanúság ez arról, hogy a jég felszíne nem teljesen sík, amit főleg a felszínére hullott hónak, meg az alul módosítólag ható áramlásoknak tulajdoníthatunk. Említettem, hogy különösen erős az áramlás a Tihany és Szántód közötti szorulat mélyebb részein. Azért a jég itt a legvékonyabb s ez nemcsak a jég alsó lapján jelentkezik, mint egyenetlenség, hanem a felső lapon is mélyedés keletkezik emiatt, mert az igazi geoid nivófelületet a víz színe állítja elénk, amelyen a jég úszik. A tihany-szántódi szorulat vékony jege csekélyebbet emelkedik ki a vízből (a geoid nivófelületből), mint a nyilt tó vastagabb jege s azért ez a jég felszínén mélyedés gyanánt jelentkezik s itt fut össze a legtöbb víz, ami a jég felszínére jutott. Még amikor nincs is víz a jég felszínén, akkor is itt találjuk ennek a tüneménynek legtöbb nyomát. A felszínen képződött víz ugyanis sajátságos, kerek, kicsiny lyukakon át búgva, örvényelve folyik le a jég alá. Amikor nagyon felmelegszik a jég, vertikális irányú, sűrű rések támadnak rajta, amelyekről később szólunk. Egyes helyeken azonban ezek a rések elég bőségesek lesznek, hogy a víz lefolyásra induljon bennük. Amint ez megkezdődik, a lyukak kibővülnek a beömlő meleg víztől s 2—10 cm. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredeményei. I. köt. 5. rész. IV. szakasz. 4