A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
Cholnoky Jenő: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai 4. szakasz: A Balaton jege
A Balaton jege. 47 (43. ábra). A teljes szalagok mintegy 20 cm. szélesek. Közepükön valamivel homályosabbak, mint a széleiken, de ebben a középső, homályos részben két fényes csík fut végig, amelyek között leghomályosabb az egész szalag. A két fényes csíkot a szalag irányához harmincz fokkal hajló, vékony sugarak kötik össze a külső, fényesebb részszel. Az egész fehér, alaktalan fátyol, amely a hóra emlékeztet, csak vékony réteg a kemény jég tetején. Hogy csakugyan hóból származik, amely a 0°-ú vízszinre hullott s a szél hordta össze, annak tanuságául szolgálnak az olyan helyek, ahol a jégrögökhöz simul a szalagrendszer. Ilyent látunk a 44. ábrán. A szél gyorsabban hajtotta a jégrögöt, mint a vízre hullott havat s a jégtábla-darab összetolta a havat a víz szinén. Kétségtelen, hogy a sza: :300 i280 ipgullflljrlhl »« O mn i . , 15 0 43. ábra. Szabályos hószalagok. 44. ábra. Régi jégröghöz simuló hószalagok. bályos szalagok a kristályosodással összefüggésben állanak, mert nagy szabályosságuk és a 30°-os sugarak helyzete másként nem magyarázható. Minthogy a Balatonon az északi szél szokta leginkább feltörni a jeget, azért a nyugtalanul fagyott, üsszetorlaszolt jeget leggyakrabban a tó déli partjának közelében találjuk, mig az északi partok mentén gyakori a nyugodt fagyással keletkezett jég. Torlaszos jég gyakori a kenesei és akarattyai partok mentén is, a tó északkeleti partjain, mert a nyugati szél, különösen enyhe hőmérséklete miatt, szintén alkalmas a jég feltörésére. Az észlelések ideje alatt mindig az ilyen helyeken találtuk legvastagabbnak a jeget, de nem lehetett a vastagságra nézve számértéket adni, mert a jég rendetlen, igen különféle vastagságú volt, sokszor ki sem lehetett emelni a «diribet», t. i. azt a köbalakú jégdarabot, amelyet ki kell vágni a jégből, hogy a viz színéhez jussunk. A legvékonyabb rendesen a Tihany-szántódi szorulatban volt a jég, itt sohasem volt olyan erős, mint a tó többi részén. Ezt annak a heves áramlásnak lehet tulajdonítani, amely a szorulatban állandóan, majd egyik, majd a másik irányban haladva, a befagyást lassúbbá tette s a melegebb víznek felülkerekedésével a jég hízását megakadályozta. Azt hiszem, hogy ami jégvastagodás olyankor történt, amikor az áramlás megszűnt s a víz nyugalomban volt, azt aztán a legközelebbi
