A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
Cholnoky Jenő: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai 4. szakasz: A Balaton jege
A Balaton jege. 290 , fordulnak. Az első kristályok annál egyszerűbbek, minél tisztább a víz. Ez természetes, mert annál kevesebb a fagyáskor leváló só, amely a fagyó kristályokat nyúlós, alacsony olvadáspontú czella-fallal veszi körül. Csak ha már elég nagygyá fejlődtek az első, pálczához hasonló jégkristályok, akkor konczentrálódik körülök a kivált só s kezdi zavarni a tüneményeket. A 17. és 18. ábra üzletben vásárolt desztilált víznek az első fagyását mutatja. Látjuk, mily egyszerű, nagy jégpálczák képződnek, minden apróbb tagozás nélkül. Minél nagyobb a sótartalom, annál komplikáltabb, díszesebb idomok keletkeznek. Ennek a tüneménynek a tanulmányozására a kolozsvári Tudományegyetem Földrajzi Intézetében BUSZEK GYULA segédemmel és az intézet laboransával gondos kísérleteket hajtottunk végre az 1905/906. évi sajnos, nem nagyon szigorú télen. Jól kitisztított porczellántálakban vizet tettünk az ablak párkányaira. A víz felszínén egyszerű fakeret úszott, hogy a képződő első jégkérget könnyen kiemelhessük vele együtt s aztán a fényképező gép elé állíthassuk. A terem, ahol a kísérletek történtek, maga is le volt hűtve 0° alá, hogy a tanulmányozás alatt a jég ne olvadozzon. A kiemelt első képződmény gyorsan a fényképező gép elé állított állványba helyeztetett, mögötte sötét vagy világos háttér s a felvétel már előre beállított géppel gyorsan ment. Így igazán jó képeket sikerült előállítanunk, de sohasem sikerült a legfinomabb részleteket teljes tökéletességgel megóvnunk, mert azok a vízből való kiemelés alkalmával már rendesen lemaradtak. Pehely-szerű, végtelen finom részletek ezek, amelyeket alig lehet fényképen csak némileg visszaadni. 1 A képeken, amelyek közül néhány jellemzőt a következő ábrákon bemutatok, csakugyan a legfinomabb részletek le vannak tompítva, kerekded formájúak s úgy tűnnek fel, mintha parányit megolvadtak volna. Ez azonban csak a természetes nagyságnál nagyobb mértékű felvételeken vehető észre s megjegyzem, hogy ezek a leolvadtnak látszó legfinomabb részletek is rendkívül vékony jéglemezkéken vannak, amelyeknek vastagsága csak a milliméter tizedrészét éri el, tehát valóban finom alkotások s mégis sikerült őket fényképeken láthatóvá tenni. A desztilált víz fagyása nagyon egyszerű, csak igen kevéssé díszített jégtűkkel kezdődik. Ezek közel 90°, 60° vagy 30° szög alatt indulnak ki a ráma széléről s folyton hegyesedve nyúlnak be a víztükör felszínére. Kétségtelen, hogy ezek a sószegény vízből való kristályok, amelyeknek kifejlődését megakadályozta a fagyáskor kivált sóval telített QuiNCKE-féle nyúlós réteg felületi feszültsége. • Az első fagyás pillanatában a ráma mellett lehet legalacsonyabb a hőmérséklet s azért az első czella-falak nem a víz felszínére, hanem a partvonalra helyezkednek a kristályalakokat jellemző szögek alatt hajló irányban. A tűk teljesen átlátszó, tömör jégből vannak. Hogy fagyásuk után konczentráltabb oldat veszi őket körül, azt szépen tanúsítja az, hogy csak a legelső ilyen tűk egyszerűek, a fagyás további folyamában a tűkön apró díszítések jelennek meg, még pedig valószínűleg rendkívül kicsiny hőmérsékletkülönbségek következtében rendesen a tűknek csak egyik oldalán. Ezek a falevelekhez hasonló diszítmények rendkívül vékony lemezecskék, 1 Amig a vizén fekszik a jég, addig a fénykép nem mutatja a finom részleteket, mert a jégnek a törésmutatója nem nagyon különbözik a vízétől s így alig vehetők észre a finom részletek a vízben. Csak amikor megmozdítjuk, akkor csillannak fel, de rögtön el is pusztulnak a megmozdult vízben.
