A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
Cholnoky Jenő: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai 4. szakasz: A Balaton jege
28 A Balaton jege. hogy a tavat befagyassza, de valamelyes jég azért még az észlelés időszakában mindig volt. Egész más képet nyerünk, ha a jég keletkezésének és pusztulásának, általában történetének lefolyását a levegő hőmérsékletével hasonlítjuk össze. Az 1—12. ábrákban grafikusan igyekeztem a jég történetét az egyes teleken feltüntetni. Megjegyzem, hogy ezek a grafikus rajzok meglehetősen tökéletlenek az észlelések hiányos volta miatt. Ámde az észlelés ezen a téren egyáltalában nem könnyű. A jég történetét mindenesetre legjobban kifejezi a jég vastagságának a változása. De ezt nagyon nehéz megfigyelni. Amikor a tó még nincsen befagyva összefüggő jégtáblával, olyankor a partszélen odafagyott kisebb darabok vastagsága nem jellemző, mert a tó nyilt felszínén úszó jégtáblák mindenesetre egészen más vastagságúak, csakhogy ilyenkor ezekhez életveszélyes hozzáférni, sokszor meg lehetetlen a sok zajgó zuzadék miatt s télen ilyenkor már ladik sem szokott a vizén lenni. Ha befagyott a tó teljesen, eleinte veszélyes rajta járni, ha pedig már veszedelem nélkül reá mehetünk, akkor a jég vastagságával mind nehezebb és nehezebb lesz a lék kivágása, amelyben meg kell mérnünk a vastagságot. Olvadásos időben megint igen veszedelmes, sőt talán éppen ilyenkor a legveszedelmesebb a jégen való járás, a part közelében nyert adatok meg nem megbízhatók. A jég ugyanis éppen legtöbbet mozog a part mellett. Majd torlódott jég, majd valódi torlódás keletkezik a parton, olvadáskor meg itt szakadozik meg legkorábban, s ha nem torlódás, akkor meg nyilt víz támad a partok mentén, amely újra vékonyan befagyhat s tévedésbe ejtheti az észlelőt. Egyszóval az eféle mérés igen nehéz, veszedelmes és sokszor lehetetlen. Az egyes állomásokról beérkezett adatok sem teljesen egyezők, ami különben csak egészen természetes. A jég nem mindenütt egyforma vastag. így pl. 1901 januárius 27.-én a Siófok és Alsó-Örs között kijelölt egyenes vonalnak a közepén a jég 34 cm. vastag volt, ettől északra egy kilométerrel 35 cm., még egy kilométerrel odább 32 cm. volt. Pedig ezek a nyilt tó felszínén, egymáshoz elég közel mérettek, ahol a jég szövete egyenletes, torlódás nélkül fagyott volt. Annál nagyobbak természetesen a különbségek távoli helyek között, pl. a keszthelyi és a balaton-füredi, vagy szántódi észleletek közt. A jégvastagság megállapításánál azonban még nehezebb megmondani, hogy mikor kezd a tó befagyni s mikor tekinthetjük a fagyást teljesnek. A jég először a parti pocsolyákon és az északi part öbleiben jelentkezik. Ennek a jégnek a megjelenését nem tekinthetjük még a fagyás kezdetének. Néha egy-egy csendes éjjelen vékony hártya képződik a tavon, de ezt a nappal gyenge szele is mindjárt feltöri s a kis jéglemezkék gyorsan újból felolvadnak a felkevert vízben, vagy pedig a partra hányódnak. Az ilyen esetet azonban kétségtelenül a fagyás megindulásának kell tekintenünk, mert utána már rendesen annyira áthül a víz, hogy mindennapos lesz ugyanez a tünemény s lassanként állandósulnak a jégtáblák. Teljesen határozatlan probléma annak a megállapítása, hogy teljesen befagyott-e a tó vagy nem. Van eset, hogy a balaton-füredi észlelő még sok nyilt vizet jelez, amikor a siófoki és a keszthelyi észlelők már teljes befagyásról adnak hírt. Különösen Keszthelyen, a keszthelyi öböl elzárt, sikér vizében igen hamar képződik összefüggő jégpánczél, míg a keleti Balaton-részben még vígan hullámzik egy-egy nagyobb jégtábla körül a hideg víz.
