A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
Sáringer János: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai, 1. szakasz: A Balaton vizének hőmérsékleti viszonyai
Befagyás. 51 hosszúra nyúló alacsony hóhátakat halmozva fel, majd több ilyennek egyesüléséből a szél irányára merőleges buczkákat támasztva, olyan barkhán-féléket, mint a minők a futóhomokban alakulnak.» «A Balaton vastag jege hosszú meleget eltűr, míg feltörik; 1893 február 14-én a 47 cm. vastagságú jeget 15 — 20 cm. mélységig lágynak, morzsalékosnak észleltem ; a láb alatt a jég felső része megroppant és jégkásává zúzódott, de alsó része még szilárd volt. Február 26-án már olyan korhadt volt Tihany és Szántód közt a jég, hogy a fejsze nyelét kevés erőlködéssel a 24 cm. vastag jégen át lehetett szúrni.» «Az 1892/93. évi hosszú tél állandó jégtakarója a tó legszűkebb és legmélyebb helyén Tihany és Szántód közt nyilt meg először; február 26-án még csak egy négyzet-kilométernyi terület volt tiszta a jégtől és gyalogszerrel, egy kis kerülővel biztosan lehetett még átjárni a két rév közt, de a víz szembetűnő módon ette a jeget a nyílás peremén. Másnap február 27-én néhány óra lefolyása alatt egy beálló erős északi szél feltörte és a déli partra űzte a jeget.» «A szélnek néző partokon házmagasságú torlaszokba halmozza fel a vihar a jégpánczéljától megszabadult tó jégtábláit. Révészek, halászok, fürdőtulajdonosok nagyon tartanak a feltörő jég partratorlódásától, mert annak nyomását erős szélben semmiféle vízben álló építmény ki nem állja.» «A Balaton jege olvadás közben vékony hasábokra válik szét (gyertydsodik, úgy mondja a balatoni halász), ezek merőlegesen állnak a jégtábla síkjára és a jég egész vastagságát a tűzgyújtó apró-fához hasonló hosszú szálkák képezik. A napon heverő lékdarabok csakhamar szétválnak és ha megrágjuk őket, csörömpölve hullanak szét számtalan 1—2 cmtr. vastagságú hosszú jégpálczává.» Még egy torlódási rianás érdekes leírását akarom ide iktatni. 1 «1887. januárius 17-én, 18-án ködös, borongós idő volt; a jég 19 cm.-nyire vastagodott, de meg nem mozdult. Januárius 19-én szép napos idő volt; egészen felmelegedett. Déli 11 óra tájban egy hatalmas dörrenet volt hallható s az addig jraa jégtáblán a parttól 100—200 m. távolban s a parttal egyhosszant, a jég összetüremlett; nem hasadt tátongó réssé, hanem forma szerint egymás hátára mászott, úgy hogy a rátüremlődés egyszerre 60 cm.-t tett . . . «A rákövetkező éjjel nagy hideg lett; a rianásnál 5 cm. vastag új jég képződött, vagyis az a víz, mely előtte való nap az összetüremlés közben, a jég fölé került, 5 cm. vastagon befagyott. «Januárius 20-án újra szép napos idő lévén, déli ll 1/- órakor tompa morajjal megint egymásra türemlett a jég, a tegnapi nyomot követve. De most a rátüremlődés csak 30 cm.-t tett, úgy hogy az előbbi 60-ból 90 cm. lett. < Másnap ködös idő volt s a jég nem mozdult. De 22-ikén ismét felmelegedett s déli 12 órakor újra 30 cm.-t terpeszkedett a felső jégtábla. 23-ikán olvadni kezdett s a jég többé nem mozdult.» A torlódási rianás egy példájának ezen szemléletes leírása a Keszthely melletti Balaton-részről való (HENCZ ANT.). 1 Természettudományi Közlöny, 1888. év 30. oldal.
