A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
Sáringer János: A Balaton vizének fizikai tulajdonságai, 1. szakasz: A Balaton vizének hőmérsékleti viszonyai
22 /I viz hőmérsékletének évi menete. Az 1898 99-iki télen ugyanis vastag és állandó jégkéreg a tavon nem képződött, hanem csak néha-néha vékony, részleges, egy-két napig tartó jégréteg. Ekkor tehát a feljegyzés a felületen is állandóan lehetséges volt. A fentebbi feljegyzési sorozatból kitűnik, hogy az 1898-ik év deczember 23-ika óta a víz felületének hőmérséklete állandóan a zérus fok körül maradt- és nem követte a levegő hőmérsékletének ekkor pedig elég nagy ingadozásait. Oka az, hogy azon hőmennyiség, mely a levegő hőmérsékletét időnkint három-négy fokra is felszöktette, a víznél a vékony jégpánczél felolvasztására fordíttatott. Kitűnik továbbá, hogy a fenékvíz, sőt az iszap hőmérséklete is csakugyan csakhamar követi a víz felületének hőmérsékleti ingadozásait. Egy alkalommal a fenékvíz hőmérséklete ezen évben is zérus fokra szállt le. Feltűnő ezen sorozatban az előbbivel szemben az iszap hőmérsékletének napokon át való alacsony volta, a mely körülmény újból csak abban leli magyarázatát, hogy a már egyszer lehűlt vízmennyiség nem melegedhetett fel, mert a reá eső hőmennyiség tisztán a jég olvasztására fordíttatott. Ezen tény konstatálása visszavezet bennünket újból az előbbi táblázathoz, a melynél azt fogjuk vizsgálni, hogy a tartós jégtakaró alatt miként viselkedik a fenékvíznek és az iszapnak a hőmérséklete. Az 1897-iki év november havának 11-ikén oly hideg köszöntött be, hogy a levegő hőmérsékletét az előbbi naphoz képest 7 a m majdnem nyolcz, napi középben pedig öt fokkal lejebb szállította. Eme hirtelen lehűlés következtében a víz hőmérséklete egész a fenékig a fagypontra szállt alá és az iszap hőmérsékletét is 06 C°-ra leszállította. A fenékvíz hőmérséklete három napon át megmaradt a fagyponton, míg az iszap hőmérséklete első napon 0'4, második és harmadik napon egy-egy fokkal emelkedett. Ezen tények oka azon körülményben rejlik, hogy a hirtelen lehűlés következtében vékony jégpánczél borult a tó felületére, melynek következtében a vékony jégpánczél alatt levő víznek hőmérséklete változatlan maradt, míg az elején szintén erősen áthült iszap hőmérsékletét a talaj melege felemelte. Az 1897-ik évi deczember havában egész e hó 22-ikéig a fagypont körül mozgott a hőmérséklet a nélkül, hogy a tó befagyott volna. E miatt a fenékvíz hőmérséklete is az egész idő alatt l'O és 02 C° között ingadozott, míg az iszap, melynek melegét a talaj hője jobban fentartotta, csak lassan-lassan hül le öt fokról négyre, majd háromra, kettőre, s végül 1*4 C°ra. A mint azonban 22-ikén virradóra a tó hirtelen befagyott, a fenékvíz hőmérséklete hirtelen a fagypontra, az iszapé pedig a fentebb említett 1*4 C°-ra szállt alá. A tó jege a következő napokon mindinkább erősödött, úgyhogy, mint egy későbbi fejezetben látni fogjuk, a jég vastagsága 16%i-nyire emelkedett. Ezen, az idő járása szerint, hol vastagabb, hol vékonyabb jégpánczél egy huzamban tartott az 1898. év január 30-ikáig, a midőn a hőmérséklet és a szél már erősen kikezdte. Azon időtől kezdve (deczember 22-ike), hogy az állandóvá lett jégpánczél képződött, a fenékvíz hőmérséklete egész január 5-ikéig — tehát 13 napon át — OT és 03 C° között ingadozott és ugyanily állandóan megmaradt az iszap hőmérséklete is a 2 2 C-°on. A midőn azonban január első napjaiban a hőmérséklet nap közben erősebben emelkedett, hatása a jégpánczélon keresztül is meglátszik 1 és pedig először a fenékvízen, melynek hőmérséklete január ötödikén 1T C°-ra, majd folytatólagosan január huszadikáig 30 C°-ra emelkedett; utána két nap múlva kezd az iszap hőmérséklete is emelkedni, 1 E. Richter : Secstudicn etc. 54. oldal.
