A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)

Sáringer János: A Balaton környékének éghajlati viszonyai

23 A légnyomás és a, szélviszonyok. eltérés és a közepes ingadozás'nagyobb, mint februárban, míg a -— irányú eltérés kisebb. Minden állomáson és minden hónapban kisebb a +, mint a itányú eltérés, vagyis -f- irányban gyakrabban, de kisebb eltéréseket várhatunk mint -— irányban. Az egyes állomások közepes eltérései és ingadozásai egymástól nem igen térnek el, legalább valami nagyobb említésre méltó különbség nincs köztük (Lásd a 29. lapon levó' 9. táblázatot). Az abszolút eltérések és ingadozások maximuma szintén a téli hónapokban van, de nem deczemberi, hanem rendesen januári vagy esetleg februári főmaximummummal, a miből a közepes eltérésekkel szemben az következik, hogy januárban és februárban nagy eltérések ritkábbak mint deczemberben, de egyes excessiv esetek fölülmúlják a deczemberit. A minimum úgy az abszolút eltérésekben, mint ingadozásokban a nyári hónapokra esik júliusi főmaximummal, csak Nagy-Kanizsán augusztusi főmaximummal. Az eltérés itt is mindenütt nagyobb — mint + irányban, kivéve Pécsett márczius havát. Az egyes állomások között hónapról-hónapra haladva az összehasonlítással szintén nincs valami említésre méltó és jellemző vonást föltüntető eltérés. Az évi ingadozások között legnagyobb Keszthelyé, legkisebb Pécsé. Úgy az abszolút eltérések, mint ingadozások a februári, illetve márcziusi maximumtól folyton fogynak a júliusi, illetve augusztusi minimumig és innét ismét folyton nőnek a maximumig. Nincs meg tehát haladásunkban az a visszaugrás, a mi a közepes eltéréseknél és ingadozásoknál márczius havában megtalálható, a miből az látszik, hogy februárban a nagy eltérés márcziussal szemben ritkább, de egyes erősen excessiv jellegű eltérések fordulnak benne elő. D) Szélirányok az egyes állomásokon. A szélirányokból eleddig csak a két fő szélirányt láttuk, a mely pedig még nem ad jellemző képet egyes állomás szélviszonyairól sem, mert elég gyakran előfordul, hogy a két fő szélirány mellett még egy-két szélirány van, melyeknek gyakorisága majdnem akkora, mint a főirányoké. Annál kevésbbé ad hű képet a két fő szélirány akkor, a midőn több állomást kell összehasonlítanunk, mert az egyik helyen a két fő szélirány igen gyakori majdnem kizárólagos lehet, míg a másik helyen aránylag ritkán fordulhatnak elő, akár a szélirányok nagyon egyenletes megoszlása, akár gyakori szélcsend miatt. Ezen okból az alábbiakban a szélirányokat állomásról-állomásra évi és évszakonkénti, majd havi eloszlásukban mutatom be megfelelő rajzokkal. Előre kell bocsátanom, hogy a szélirányokat a leggyakrabban használt és legösszehasonlíthatóbb alakban százra átszámítva tárgyalom, belevéve a szélcsendeket is ; a rajzban való feltüntetésnél pedig nem, a még most is igen gyakran használt szélrózsák módszerét követem, hanem éppen úgy görbéken tüntetem fel, mint a többi klimatikus tényezőt szokás. Ez a módszer nem kevésbbé szemléletes, mint a szélrózsák, sőt a többi klimatikus tényezőnél már ilyen alakhoz szokott szem könnyebben eligazodik rajtuk. A 10. táblázatot összevetve a megfelelő rajzokkal (10—16. ábra), első tekintetre szembetűnik a gyakori szélcsend Balaton-Füreden és Kaposvárott és a szélcsend hiánya Pannonhalmán. Természetesen sokat számít az észlelő felfogása, hogy mikor számít szélcsendet és mikor nem, mert sokszor — különösen télen csakugyan nehéz a kérdés fölött határozni; de tény, hogy Pannonhalmán, tehát