A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Dr. Rigler Gusztáv: Függelék, Adatok a balatonparti talajvizek ismeretéhez
10 Adatok a balatonparti talajvizek ismeretéhez. viszonyok miatt. A Balaton partján a geológiai térképen alluviumot találunk Szemestől kezdve végig, a tó délnyugati csücskéig. Az ilyen alluvialis homok elemzését alább adom. Ebből látható, hogy az S0 3 a talajnak itt már csak nagyon kis hányadát teszi, valamint hogy a vas megkevesbedése a vízben szintén a talaj kicsiny vastartalmában leli a magyarázatát. Az aluminiumsók mennyisége kicsiny, valamint a silicatoké is ilyen, mert oldódásuk nehézkes. A tiszta talajban (D. V. 113. sz. őrház kútja) fakadó vízben van ugyan elegendő mészsó, de nem sok. A magnesium, az még kevesebb. Mindkettő könnyen magyarázható a talaj összetételéből. Egymás között azért érdekesek ezek a vizek, mert ugyanazon geológiai származású talajban fakadnak, összetételük mégis óriási különbséget mutat. A tiszta talajú 113. sz. őrház kútvizével szemben a szemesi vendéglő és a 112. sz. őrház kútvizében 5-ször több szilárd anyagot találunk és a szerves anyag 2'/ 2, sőt 22V 2 szeresére, a salétromsav az egyiknél a 100-szorosára, a chlór 30-szorosára szökik föl. A másiknál (112. sz. őrház) csak a szerves anyag és ammóniák igen sok, míg a chlór a normális körül marad a salétromsavval együtt. A 113. sz. őrház vize a tiszta alluvialis talajban fakadó víz példája. A 112. sz. őrház kútvize a növényi eredetű szerves anyagokban bővelkedő alluvium (tőzeges) talaj jellegző vizét mutatja. A szemesi vendéglő végül az emberi vagy állati eredetű szerves anyagokkal erősen szennyezett alluvialis talaj vizét tárja elénk. Ha a geológiai térképen Lelle, Boglár és Fonyód községek területének viszonyait megtekintjük, azt látjuk, hogy e két község «congériás agyagi-dombon épült. Azok a lapos területeik pedig, a melyeken a nyaralók állanak, a berek hatalmas alluviumának a folytatásai. 1 A talaj geológiai alkatából a talajvízre következtetve, már előre lehet mondani, hogy a III. táblán (Lelle) a 14., 17., 18. és 19. számú, agyagos talajban ásott és 10 méternél mélyebb kutakban más vizet fogunk találni, mint a többiben, a melyek az alluvium homokjába vannak ásva Természetes, hogy mindkettőnél érvényesülni fog a közvetlen környezet hatása, különösen az állati vagy emberi eredetű szerves anyagok (ürülék) bomlástermékeinek jelenléte, vagy hiánya, vagyis a környezet tisztasága vagy szennyezettsége szerint. A 20. számú kút valamennyi közül kivétel. Ez ugyanis 50 méteres fúrt kút, melynél a vízvezető és a vizet fedő talajt nem ismerjük. Mindössze annyit sikerült megtudnom, hogy a fúrásnál előbb agyagon haladtak át és hogy a víz az 50. méter körül homokból jött elő. Az említett négy, illetve öt kút vizében általában kevés a mész és a magnesiasók mennyisége. Ez véleményem szerint arra mutat, hogy a congériás agyag olyan tömött a vizsgált kutak környékén, hogy a csapadékvíz rajta jóformán egyáltalában nem szivároghat keresztül. Az alatta levő homokban áramló talajvíz tehát valahonnan távolabbról jön és a vezetőjében mész és magnesia-vegyületek csak kis mennyiségben vannak, valamint kénsavsók is csak kis tömegben vannak benne. A congériás agyagban azonban helyenkint a víznek átjárhatóbb foltok is vannak. Ezt bizonyítja a 14. számú kútvíz, a melynél a környezetből a talajon át kell az ürülékből származó termékeknek a vízbe jutni. 1 Ugyanez a viszony Szemesnél is. Itt azonban a dombon álló falu kútjaiból vízpróbákat nem vettem, hanem csupán a part alluviumában épült kutak vizét vizsgáltam. Ezért nem említettem meg föntebb ezt a körülményt.
