A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
84 A Balaton hidrografiája. A medencze legalsó részén, Kékkút és Salföld között alluviális, vizenyős rétekkel fedett lapályt látunk, ahol a permi homokkő el van takarva vékony tavi üledékekkel. Ez nem a denudáczió valamely energikusabb működésének következtében keletkezett regi tómedencze, hanem mesterséges duzzasztással előállított tó volt. A régi, valószínűleg bronzkori duzzasztó-mű közvetlen Kisörs alatt van, térképét és hosszanti metszetét a 33. ábra mutatja. Most persze át van vágva s a rétbe lassan visszavágódik a patak. A inedenczébe aránylag nem nagy területről gyűlik össze a víz. Legmesszebb hátravágódott a vízterület Balatonhenyénél, föl egészen a kapolcsi bazalt-takaróig. Az innen lejövő Dobogói-patak tehát még a litéri törés fölül hozza le a vizet. A törés mögött szép lösz-medenczében szedi össze vizeit, mély lösz-szakadékokkal. Innen szép kis, sziklás „gap"-pal megy át a litéri vetődésben előbukkanó triasz-peremen keresztül Balatonhenye medenczéjébe. Ez a monoszlói denudácziós márgamedenczének nyugati folytatása és vége. A medencze nyugatra bizonyára kinyílnék a tapolczai öbölbe, ha nem zárná le a Feketehegy bazalt-takaróval megvédelmezett pannóniai maradványa. Ebben a medenczében Ágasberek-pataknak hív33. ábra. A kisörsi duzzasztó mű. ják. Innen megint csinos kis „gap"-pal megy át a tridentinus-peremen keresztül s végre a kállai inedenczébe jut, Köveskállánál. Ezt a kevés vizet hozó, de elég állandó patakot tarthatjuk a Burnóti patak forráspatakának. A másik részleges vízvidék Szentbékálla és Mindszentkálla közt nyílik a kállai medenczére. A vízválasztó a 450 m magas Apáti-hegyről (bazalt), a Sátormál-hegy bazalt-gerinczére s onnan a Halyagos bazalt-takarójára megy át. A Sátormál-hegy és Szt.-Békálla közt felbukkanik a tridentinusz-mészkő s a szomszédos triasz-rétegek. Hogy ezeket a litéri vetődéshez, vagy a tridentinus-peremhez tartozónak vegyük-e, az eldöntetlen a sok bazalt miatt, de a legvalószínűbb, hogy itt a kettő egyesül egymással. A kállai medencze vízvidéke tehát itt másodszor nyúlik át a tridentinusperem mögé. A vízgyűjtőterület harmadik öblözete az Örsi-hegy csodálatos, kalderához hasonló völgyteknőjébe nyúlik fel. Ha az ember csak a térképen látja az Örsi-hegy szabályosan kerek, meredek peremét, szemben a Badacsonynyal, nagyon hajlandó feltenni, hogy ez is bazaltból van. Pedig szó sincs róla. A hegy kemény permi homokkőből és konglomerátumból van s a rétegek antiklinális elhelyezkedése az oka a sajátságos alaknak. Az antiklinális boltozatában fellazult rétegek pusztulásának lehet tulajdonítani az északkeletre nyíló, rendkívül bájos, erdős völgyteknőt. Szebb,
