A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
V. FEJEZET. Tihany vízrendszere. 19. számmal jelöltem azt a parti lejtő-darabot, Aszófőtől délnyugatra, amely az aszőfői és örvényesi patakok közt a Vásárhegy lejtőjét csapolja le s amelyen nincsen állandó patak. De ebbe a területbe vettem bele Tihany félsziget egész területét, kivéve a lefolyástalan Belső-tó medenczét. Az Aszófő-Örvényes közti lejtőről nincs mit mondanunk. Száraz, kopár, szegény vidék ez, a szikla mindenütt egész közel van a felszínhez. Tihany nyaka olyan alacsony, hogy valószínűleg innen nagyon kevés víz jut közvetlenül a tóba, hanem legnagyobb része elivódik a talajban. A nyak keleti oldalán széles, alluviális, mocsaras lapály van, a tó partja itt megközelíthetetlen. Az aszófői patak deltájának tekinthetjük ezt s azért nagyobb, mint a többi, elsorolt patak deltája, mert egyrészt nagyon sekély vízben képződött, másrészt olyan védett öbölben, ahonnan a finom iszapot a tó áramlásai nem képesek elszállítani. Tihany külső lejtőségéről nem sok víz jöhet a tóba, mert a vízválasztó mindenütt a hegyperemeken jár. De a Külső-tó nevezetű mélyedés elég sok vizet gyűjt. Ez lefolyástalan mélyedés volt, de a bazalttufába vágott árokkal 1763-ban mesterségesen lecsapolták s most kissé vizenyős rét. A lecsapoló árokban állandóan szivárog egy kevés víz. Igen alacsony kis hágót vágott át, ott, ahol az országút is a tihanyi halmok közé jut. A Külső-tó felszíne alig magasabb a Balatonnál, a katonai térkép szerint mintegy 10 méterrel. A lecsapoló csatornának tehát elég nagy az esése, de nagyon kevés víz jut innen a tóba, sőt a Külső-tó rétje is rendesen könnyen járható. A Külső-tó medenczéjébe adja le vizét az a kis mélyedés is, amelyik a Csúcshegy, Gurbicsa-tető és Bírósűrű-tető közt van. Ezt a nép Rátai-csáva néven nevezi s rendesen száraz, de mocsári növényzet lepi el. Fölös vizét a Külső-tóba adja le, bár nyugat felé a Balatontól csak alacsony nyereg választja el. Legérdekesebb a Belső-tó nevezetű mélyedés. Ezt köröskörül olyan magas halmok kerítik, hogy lehetetlen nyilt árokkal lecsapolni, legfeljebb istolylyal lehetne. Possadt, sós, szennyes víz tölti meg, de ez nem mély, hanem a fenekén mély iszap van, úgy hogy nem lehet belemenni. A tó partján ásott kút ihatatlan, rossz vizet ad. A Belső-tó felszíne a Balaton fölött 25 m magasan van, vízállása független a tó vízállásától, egészen a belehulló esőmennyiségtől függ, de nem szokott nagyon ingadozni, mert igen kicsiny vízgyűjtőterülete van. A tómedencze fenekén mindenütt pannóniai rétegek tűnnek elő, teljesen zavartalan állapotban. (Ez a 20. sz. vízterület.) A Külső- és Belső-tó medenczéjének keletkezését esetleg erózió hatásának
