A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
A Balaton hi drogra fiája. 8 A MAKAY-ÍÓI is hivatkozott régi térképek idétlen ábrázolásaiból semmiféle természettudományos következtetést levonni nem lehet! 4. Nagyon érdekes dolog, hogy sok régi térképen Tihany félsziget nem az északi, hanem a déli parthoz látszik hozzá forrva lenni. Ennek a felfogásnak típusa a LAZius-féle térkép, amelyet itt reprodukálunk (2. ábra), főleg azért, hogy lássuk azt a teljes tájékozatlanságot, amelylyel a térkép készült. 1 Az északi part (a térképen nyugati part) helységei egészen rosszul helyezkednek egymás mellé. Ez magyarázza meg a felsziget helyzetét illető tévedést is. Voltak, akik arra gondoltak, hogy talán abban az időben csakugyan a déli parttal függött össze a szigetszerű tihanyi halomcsoport s a félsziget mai nyakát talán elöntötte a tó. Ilyenféle elárasztásnak azonban nyoma sincs, a félsziget nyakán tavi üledéket nem találunk. LAZIUS térképének tökéletlenségei teljesen megnyugtathatnak bennünket arról, hogy itt csak tévedésről van szó, amit a kartografus követett el. 5. A tó méreteire nézve az irodalom igen érdekes. Táblázatosan összeállítottam itt a legjellemzőbb adatokat, amelyekből kitűnik, hogy a tó méretei egész a legújabb időkig, csekély kivétellel, csakis becsléseken alapultak, hallomásból meríttettek s az írók a nem mindig helyes adatokat egymástól másolták le. Legérdekesebb azonban a tó legnagyobb mélységére vonatkozó adatokat tanulmányozni. Sajátságos dolog, hogy az „Almanach von Ungarn auf das Jahr 1778 (Wien und Pressburg)", továbbá WINDISCH G. 1780-ban 2 és KORABINSKY 3 már 1 786-ban egészen helyesen adta meg ezt a méretet, utánuk mások is átvették, mint pl. THIELE J. C., 4 vagy még előbb TANARKY MIHÁLY: Magyarország természeti ritkaságai. Német eredetiből forditva, de 1 OBERHUMULR és v. WIESER : Die Karten von W. LAZIUS, Innsbruck. WAGNERsche Buchhandl. 190b. " WINDISCH GOTTLIEB : Geographie des Königreichs Ungarn. Pozsony, Anton Löwe, 1780. 2 rész. 3 KORABINSKY JOHANN MATTHIAS : Geographisch-Historisches und Produkten-Lexicon von Ungarn. Pressburg, 1786. 539. oldal „Plattensee, Balaton" czimszó alatt. Ide iktatom a tó méreteire vonatkozó teljes szövegét, mert ez valóban klasszikus s a három fenn emiitett egyező leírás közül a legrészletesebb és legelterjedtebb: „Plattensee, Balaton, liegt zwischen dein Schüineger, Salader und Wesprémer Kom. Er empfängt seinen Ursprung hauptsächlich von dem Sálafluss, welcher bei Hidwég, allwo derselbe mit der letzten und langen Brücke von 70 Klaftern bedeckt wird, sich anfängt zu ergiessen und zu verbreiten. Dieser See wird sodann vergrösscrt; einmal durch neun Quellen, so am Ufer oder doch sehr nahe dabey liegen, worunter vier Sauerbrünne befindlich; hienächst durch 14 kleine Wildbäche und endlich durch 17 Mühlbäche. Verschiedene derselben haben ihre eigenen Moräste, deren Ausbreitung fast eben so beträchtlich, als die Austrettung des Sees selbsten ist. Daher auch der umfahrbare Bezirk des Sees 24 Meilen enthält, wozu einige Moräste mitgerechnet sind, welche man aus Mangel bequemer Passagen auch umfahren inuss. Die Länge des Sees beträgt in gerader Linie vom Anfang gegen Niedergang 36,000 Klafter und nach einer neuen Ausmessung 40,000. Seine Breite ist ungleich, bey Pock 8000; bey Tihány 600; meistens aber 3000 Klafter. Seine grösste Tiefe ist bey der Halbinsel und Abtey Tihány 27 Schuh, wenn das Wasser am kleinsten ist. Seit einigen Jahren wird an der Vereinigung desselben mit der Donau, vermittelst der Schárwis gearbeitet. Der Fluss Schió, welcher sich in der Schárwis verliehret, wird gereinigt, und durch einen Kanal schifbar gcmacht. In dieser Absicht leisten die an den See angränzenden Grundherrn hilfreiche Hand. Der See selbst wird rings umher um ein namhaftes abgezapft, wodurch viele tausend Quadratklafter gewonnen werden. Man schätzet nämlich das Land, welches gewonnen werden soll, auf 129,738 Joch, wovon jedes 1200 Quadratklafter ausmacht, wobey der See dennoch eine Grösse von 12,000 Joch behält. Die Kosten zu dieser Abzapfung belaufen sich nach dem gemeinen Anschlage auf 494,302 Gulden. 1780 waren bereits 26,590 Joch Landes ausgetrocknet, von dem mehr als 30,000 Wägen mit Heu beladen werden konnten, und wozu der Adel 41,164 Gulden bey getragen hat". A czikk többi része szintén nagyon érdekes, de nem tartozik ide. 4 THIELE I. C.: Das Königreich Ungarn. Ein topographisch-historisch-statistisches Rundgemälde. Kassa, 1833. 5. kötet.
