A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
57 elszakított folytatása lenne. Sokkal hihetőbb, hogy hasonló képződmény volt, de védő takarója teljesen lepusztult s most az agyag áll még egy ideig ellent a pusztulásnak. A Fonyódi hegy most ér ebbe az állapotba, a sümegi agyaghát már fejlettebb, szenilisebb stádiumban van. Persze ez is csak találgatás, de nem lehetetlen, hogy még előkerül a hajdani védőtakarónak valami maradványa. A vízválasztó csodálatosképpen nem megy fel a Sarvalyra, hanem attól keletre vág le délnek. A vasút megállóhelye éppen rajta van. Erről a nyeregről, a denudált dolomit-térség folytatásáról a Prága-hegyre, a Sarvaly mögött emelkedik föl. Az Agártető és a Prága-hegy bazaltjai közt a vízválasztó egyik legkényesebb helyén megy át a vonal. Ez a legközelebbi és legalacsonyabb átjáró a Balaton medenczéje és a Kis-Alföld között. Széles, tektonikus árok nyílik itt ki a tóra, az Örsi hegy és az Edericsi hegy között, amelyen át hajdan a pontusi tenger átszolgált a Kis-Alföldre. Ez a pontusi homok- és agyagtakaró, amint a geológiai leírásból tudjuk, letaroltatott innen, csak a bazaltok alatt maradt meg. Előbukott ismét a régi pontusi vagy pannóniai abráziós térszín, most újra alávetve a denudácziónak. A harmadkori takaró alól előbukkanó dolomit-hátság az Agártető és a Sarvaly közt ezért rendkívül komplikált vízhálózatot, domborzatot mutat. Legalacsonyabb helyén, ahol a sümegi vasút átmegy rajta, 167 m. Ez a hely azonban elég normális, lapos hágó. De érdekesebb az Új-Dörögd-pusztai lapos, ahol tulajdonképen gyenge bifurkácziónk van. A nagyterjedelmű, körülbelül 200 m magas lapály kétfelé adja le a vizet. Délre a Yiszlói patakkal a Balatonba, északra a Melegvízzel a Marczalba. Mivel a Balaton fölött magasabban van, mint a Kis Alföld fölött, azért a nagyobb részt már meghódította a Balaton. A síkság azonban határozottan a Kis-Alföldhöz tartozik, tehát itt a Balaton vízválasztója visszahátrált a Kis-Alföld peneplénjére. A Sarvaly- ill. Prága-hegyről a vonal most a bazaltok tetőit követi, át a Csehihegyre, onnan a Kovácsi-hegyre. A Kovácsi-hegy nyugati darabján a bazalt tetőn sűlyedések, dolina-szerű mélyedések vannak, amelyek épp úgy tartozhatnak a Balaton vízgyűjtőjéhez, mint nem. Ezért a bizonytalan lefolyású területek közé soroztam. Valószínű, hogy az itt eltűnő víz a Vindornyai-rétek nevű laposon bukkanik elő, azért inkább a tóhoz tartozónak kell vennünk. Ezen a hegyen hagyja el a vízválasztó a Balaton-felvidéket és Kis-Görbő, meg Szőllős-Vindornya közt kis mélyedésen áthatolva, feljut az első zalai halonigerinezre. Ez a legsajátságosabb hegyalakulások egyike, amit az egész Föld kerekségén ismerünk. Mivel a hídvégi hídnál ezt töri keresztül a Zala, azért hídvégi gerineznek fogjuk nevezni. Ezen megy fel a vízválasztó északra, hogy a Zala vízrendszerét kívül körülkerítse. A hidvégi gerincz elsimul a Kis-Alföldön, de a vízválasztó messze északra nyúlik be a Kis-Alföldre, Bögöte felé, sőt tovább, a peresztegi szőllőhegyekre, aztán a kemenesi hátra, arra a magas, kavicscsal borított felszínre, amely a Rába völgyét választja el a Marczal síkságától. Egész eddig tehát a Marczal vizeit, ezen túl a Rába vizeit választja el a Balatontól. Vasvár fölött egész közel megy el a vízválasztó s folytonosan párhuzamosan a Rábával, kanyarodik nyugatra. Csákány és Zalalövő közt széles, tökéletesen sík felszínű háton fut végig, mintegy 253 m magasságban s itt, különösen a Nádasdi-erdőben nagyon nehéz kijelölni a helyét. Oly tökéletes síkság ez a magaslat, hogy a térkép rajza egyáltalában nem mutatja ezt helyesen. Ezt a síkságot még nem szabdalták össze a patakok, de a Zalához hosszabb árkok tartoznak, mint a Rábához. Nagy darab megvan még érintetlenül. Mutatja ez, hogy mily fiatal a Zala és a Rába bevágódása itt!
