A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
A Balaton hi drogra fiája. 55 Ezeken kívül még a vízválasztó-vonal mentén van néhány bizonytalan lefolyású terület, amelyek a következők: a) Vadtó a Kovácsi hegyen 0'67 km 2 b) Iharosberényi bizonytalan 18*50 ,. c) Kutasi bizonytalan lefolyású terület . . . 11'41 d) Bajom-sárdi bizonytalan lefolyású terület 54-C9 e) Várda-hetesi bizonytalan lefolyású terület . 0'78 Az egész vízgyűjtőterület nagysága, a Balaton nélkül, de a bizonytalan lefolyású területek és a vízgyűjtő területén található, lefolyástalan, kis medenczék beszámításával: 5147-34 km 2. Ebből: I. csoport vízterülete (Felvidék) 1086'64 km 2 II. „ (Zala) 2570-89 „ III. „ „ (Somogy) 1454-02 . IV. „ (Veszprém) . . . . . . 35'79 „ Összesen: 5147*34 km 2 Látjuk tehát, hogy a fenéki nyíláson át, tehát az egész Zala-vízgyűjtőről körülbelül éppen pontosan a vízgyűjtőterület felének van lefolyása. A somogyi bizonytalan lefolyású, összesen 84 km 2 területű rész felének leszámítása esetén még több is mint fele a vízterületnek a Zalára jut. A veszprémmegyei partszegély elenyészően kicsiny. A vízterületeket poláris planiméterrel mértem meg, mindegyiket háromszor, aztán ellenőrzésül minden lapon megmértem a vízgyűjtőterületen kívül fekcő rész területét is, meg a Balaton területét, ha volt a lapon. Az összegnek ki kellett adnia a lap területét. Ha l%" nál nagyobb hiba mutatkozott, ismételtem a méréseket. így tehát a térképen való mérés a lehető legnagyobb gonddal történt. A dolog kényes része inkább a vízválasztó-vonalak kijelölésében van. Ha két részlet-vízgyűjtő közt volt talán tévedés a választóvonal megállapításában, ez nem nagy baj, mert ami az egyikből kiesett, beleszámíttatott a másikba. Kényes a fővízválasztó megjelölése volt, a tó vízterületének a határa. Ezt nem is bízhattam egyedül a térképjelzések alapján kibetűzhető adatokra, hanem végigutaztam az egész, komplikált vízválasztóvonalat. Igen érdekes utazás volt ez, amely a legkülönfélébb területeken vezetett végig, sokszor meglehetős nehézségek közt. (Lásd a II. és III. táblát.) A vízválasztó-vonal a Papvásári szőllőhegyen indul ki, Fűzfő felett, hogy felmenjen a felvidékre. A litéri Nyerges-hegyen éri el azt, kopár dolomit-sziklák közt. A Séd vizeit választja el a Balatontól és bár a Séd itt 145 m magasan van, tehát valami 40 m-rel a Balaton felett, egész eddig mindig közelebb volt a vízválasztó a tóhoz, mint a Sédhez. A Papvásári szőllőhegy, meg a felvidék szélső halmai közt, a pannóniai-pontusi agyagos homokból álló, alacsony nyergen igen könnyű volna a Sédet belevezetni a Balatonba. Hisz ezen a helyen a Séd alig van négy kilométerre a tótól. A természetes fejlődés kétségtelenül az volna, hogy a fűzfői árok lefejezze a Sédet, aminek következtében nemcsak a Veszprém felől jövő víz fog a tóba ömleni, hanem a folyó alsó része is obszekvens lesz és nagy területről, talán az egész Sárrétről juttat vizet a Balatonnak. Ez korszakalkotó volna a tó történetében.
