A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
'4 .4 Balaton hidrografíája. tiszta képünk legyen. 1 Amit biztosan meg lehet állapítani, abból kétségtelen, hogy a várat hajókkal közelítették meg s valóságos kikötő volt a vár alatt. Eszerint elég nyilt víznek kellett itt lennie, amelyből itt átjuthattak a Fenék-pusztánál volt római helységbe, ahol az utolsó könnyű átjáró volt a mocsaras tavon, egész Tihanyig. 2 Ez adott a fenék-pusztai helységnek olyan nagy jelentőséget. Innen nyugatra volt még átjáró Hídvégnél, amely azonban nem lehetett olyan jelentős, mint a fenéki átjáró, mert az északi, keskeny félszigetről megint egy keskeny, hosszú félszigetre vezetett át (1. ábra), amelyről csak Komárvárosnál lehetett letérni nyugatra s a mai Ormánd pusztánál keletre. A fenéki átkelés azonban Somogy széles halomvidékére vezetett, ahol bizonyosan sűrű népesség lakott már a bronz-kor óta. 2. Amint majd később látni fogjuk, a Balaton déli partján időszámításunk kezdetén még nem voltak olyan jól kifejlődve azok a turzások (Nehrungok, lidók), amelyek a déli part öbleit ma már végleg levágták a Balaton víztükréről s mocsaras berkekké (Haff, laguna) alakították át. A somog}^ Nagy-Berek, Keresztúr és Fonyód közt, a boglári Berek Fonyód és Boglár közt, a leilei Berek, az őszödi, földvári, tóközi és siófoki öblök még sokkal jobban egybe voltak forrva a Balatonnal s a mai partszegélyen valószínűleg lehetetlen volt a közlekedés. Hisz még a legújabb időben is például Fonyódnál számtalanszor átszakította a Balaton a déli vasút töltését s megakasztotta a közlekedést az egyenes vonalú déli part mentén. Amint majd látni fogjuk, archaeológiai leletek bizonyítják, hogy a tó turzásai, homoktöltései a bronzkorban sokkal beljebb voltak az öblökben, mint ma. A déli egyenes part alakja egészen fiatal korú s a rómaiak idejében még valószínűen járhatatlan volt. Ezért nem vezetett a déli parton római út. 3. Az északi parton egyetlenegy nagyobb öböl nyúlt be, t. i. a Balaton-Ederics és a Badacsony közt levő nagy öböl, amelyet Szigliget halmai két részre bontanak. Ezen a ma is vizenyős lapályon a tó vize feljött egész Raposkáig, talán Tapolczáig és Gyulakesziig, szigetté téve a Szt.-György hegyet. Ezt a mélyen belenyúló öblöt még a ScuRAEMBL-féle atlasz térképe is ábrázolja, sőt BREDETZKY : í még 1803-ból is azt írja, hogy a nádas egész Tapolcza vidékéig felhúzódott. Egy 1260-ból származó oklevél Szigligetről így szól: „Quandam insulam in Balatino existentem". 4 Igaz, hogy Tihanyról is gyakran mint szigetről beszélnek az oklevelek, de valószínű is, hogy sokkal keskenyebb nyakú, nehezen járható, mocsaras bejárata lehetett, amikor a tó vízállása magasabb volt. Szigliget neve azt fejezi ki, hogy zúgbari, szögben volt. MAKAY B. 5 úgy látszik, nem tudta, hogy a Tisza kanyarulataival körülölelt, keskeny-nyakú félszigeteket a nép zúgnak, szögnek, szegnek nevezi. Fejtegetése külömben helyes, de könnyebben elvethette volna a „Szigetliget" származást, ha erre hivatkozik. Keskenynyakú félsziget ehetett már a magyar időkben, amikor a nevét kapta. 1 FÜSSY TAMÁS: A zalavári apátság története. Budapest, 1902. (A Pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története cz. kiadványnak VII. kötete.) 435. oldal. GYULAY RUDOLF: Zalavár legrégibb építészeti emlékei. 2 Ez a helység általános vélemény szerint Mogentiana volt, de MAKAY BÉLA elég súlyos érveket hoz fel amellett, hogy Yalco vagy Válcum lehetett ott s Mogentiana Zala-Szt.-Grót helyén keresendő. Lásd A Bal. Tud. tan. Eredményei, MAKAY B.: A Balaton a történeti korban, 43. lap. A kérdés eldöntése nem tartozik ide. 3 BREDETZKY SAM .: Beyträge zur Topographie des Königreichs Ungarn. Wien, 1803. I. kötet, 51. oldal. 4 Lásd MAKAY B. : I. h. p. 110. 5 I. h. p. 189.
