A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton limnologiája
102 A Balaton szabályos ingásai. 102 40 cm. A júniusi és novemberi vízállások külömbsége 30 cm. és a novemberi vízállás mintegy 30 cm-rel magasabb a normálisnál, így tehát normális vízállásnál mintegy 40 perczczel több lesz az ingás periódusa. A novemberi, általában őszi vízállásoknál az ingás időtartama 150 perez körül van, nem kételkedhetünk tehát, hogy normális vízállásnál a lengés periódusa 180 perez volna. Sajnos, hogy alacsonyabb vízállásoknál járt ugyan már a gépünk, de ilyen jellegű szabályos ingásokat csak nagyon elvétve írt, az előző esztendőkből alig van olyan rajzunk erről az ingásról, amit méréseknél alapul vehetnénk. Megnyughatunk tehát minden körülmények közt abban, hogy a 63. ábrában Keszthelyről közölt limnogrammok a keszthelyi (nyugati) Balatonnak kétcsomós állóhullámait tüntetik fel. Du Boys módszere szerint számítva az első csomóvonala a Meszes-Győrök melletti Kápolna-hegy és a Balaton-Berénytől keletre fekvő szőllőhegyek közt van. A kétcsomós ingás középső hullámának legnagyobb kilendülései Badacsony és Fonyód közt volnának észlelhetők, a második csomóvonal Szepezd és Lelle közt van. Tihany nyugati partján felállított limnograf a keszthelyivel egyértelmű kilendülésekben rajzolná ezt a szabályos mozgást. * * * A 64. ábrában Kenéséről közlöm néhány igazán szép szabályos ingásnak a rajzát. A rajzok mind az újabb évekből valók, régebben nem volt még a gépnek olyan érzékenysége, hogy ilyen sűrű vízszínváltozásokat jól fel tudott volna jegyezni. 1896. május 22-én a meteorologiai feljegyzések szerint délután 2 óra tájban az éjszakkeleti szél hirtelen délnyugativá fordult erős csapadékkal és zivatarral. A keszthelyi barograf alig mutat csekély rázkódásokat, míg a balatonfürediben heves ugrásokat lehet látni, a két görbe külömbsége tehát szintén erősen tánczol. Be is következett egy hatalmas denivelláczió Kenesén, aztán 10 szabályos ingás bámulatos szabályosan csökkenő hullámát rajzolta a limnograf. Hasonló periodosú szabályos ingásokat látunk még ugyanezen az ábrán 1895. aug. 14-ről, június 23—24-ről, június 7-ről, 1896. május 13-áról, továbbá a 63. ábrában 1893. május 3-áról. 26 ilyen hullám hosszát mértem meg s igen kis eltéréssel valamennyinek a hossza 117 1 perez vagyis majdnem két óra. Du Boys módszerével számítva a Tihanytól keletre fekvő Balatonrész egycsomós hosszingása 136'7 perczig tart. Ha ugyanarra a meggondolásra visszaemlékszünk, amelyet a keszthelyi 2 1/., órás seiche eltérésének magyarázatául használtunk, nem fog visszatetszeni, ha az elméletet a tapasztalattal itt is igen jól megegyezőnek találom. A 64. ábra idézett helyei n íeltüntetett szabályos ingásokat tehát a keleti Balaton egycsomós hosszingásának tekinthetjük. Különösen ennél a szabályos ingásnál lehet jól látni a szeriák hullámainak fokozatos csökkenését, amelyre nézve Forel egy sokkal kevésbbé jellemző példát hozott fel.*) Az 1896. május 23-ki állandó vízszínnél, az 1896. aug. 23-ki apadó és az 1895. jún. 7-ki áradó vízszínnél mutatja az amplitúdó csökkenését. A két utóbbiban az apadás illetőleg áradás szintén csak denivelláczió. * * * A kenesei kétórás seiche hullámait majdnem mindig zavarják apróbb ingások, melyek közt egy jól felismerhető, mert periódusa körülbelül épen fele az imént *) Arch. Gen. 1878. T. 63. p. 126.
