A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)

Dr. Rigler Gusztáv: Függelék, Adatok a balatonparti talajvizek ismeretéhez

4 Adatok a balatonparti talajvizek ismeretéhez. A három év előtt elkezdett vizsgálódások közben azonban számos olyan kérdés kínálkozott önmagától a megoldásra, a melyek elhanyagolását, — a természet vizsgálatával foglalkozván — egyenesen bűnnek tartottam volna. Ezekben a sorokban azon kutatások eredményét óhajtom megismertetni, a melyek a Balaton partjának talajvízviszonyaira vonatkoznak és véleményem szerint némileg kiegészítik azon vizsgálatokat, a melyeket a M. Földrajzi Társaság Balaton-bizottsága tett le «A Balaton tudományos tanulmányozának eredményei» czímű és általánosan ismeretes művében. Egyben jelezni óhajtom, hogy ezen közleményem csak első részét ismerteti a magam elé tűzött munkának. A második részül a Balaton bakteriológiai vizsgálatát választottam, a melynek azonban még csak az előkészületeinél tartok. Ezért csupán annyit említek róla, hogy kutatásaimat még azoknál a vizsgálatoknál is szélesebb alapon kívánom megkezdeni és befejezni, a mely vizsgálatokat a Duna vize bakteriológiájának megismerésére az 1896. évben az Esztergomtól Tétényig terjedő, tehát 100 kilométernél hosszabb szakaszon végeztem.

1 A Balaton partjának talajvíz-viszonyait, az egészségügyi szempontoktól teljesen eltekintve, a következő, nagyon ismeretes adatok fölemlítésével kívánom általános fontosságuk tekintetében jellemezni. A Balaton víztükre évenkint szabályosan ismétlődő ingadozást mutat. A vízállás ősz utolján a legalacsonyabb és rendesen a tavasz végén a legmagasabb. A két vízállás között mutatkozó különbséget átlagban 05 méterre tehetjük. A Balaton mai vízfelületét, a Kis-Balatonét és a berkekét is beletudva, 690 km

2-nek, átlagos mélységét pedig három méternek véve, a tó átlagos vízmennyiségét 2,070 000,000 m

3-nek vehetjük. A víztükör évi ingadozása e szerint az átlagos mélység Vo része; így ezen évi ingadozásnak, az átlagos vízmennyiségnek is az VG része, vagyis 345 000,000 m

3 vízmennyiség fog megfelelni. Az ingadozás egyik tényezője a tóra és annak hatalmas vízgyűjtő felületére lehulló csapadékvíz. A másik tényező a tó vizének párolgása és csak kis részben a Sión át történő lecsapolás. Az ingadozást pozitivus irányban befolyásoló csapadékvíz egyik része szemünk előtt szaporítja a Balaton vizét az egyenesen beléeső és a vízgyűjtő talajfelületről beléfolyó vízzel. A másik része elébb a talajba szivárog, ott esetleg hosszú éveken át tartózkodik, hogy a tó felé eséssel bíró, átjárhatlan réteg fölött meggyűlve, lassan és szemünktől elzárva szintén a Balatonba szivárogjon. 1 «A Duna vize chemiai és bakteriológiai sajátságai Budapest fölött, mellett és alatt. — Mathem. és Term.-tud. értesítő 1896.