A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
A Balaton hi drogra íiája. 279 mutatja. Ezen látjuk, hogy mennyire komplikált egy ilyen kis jelenség is. A hullámok irányváltoztatása, a vízállás csekély változásai máris mennyit módosítanak a képződményeken! A nagy hullámzás öregebb turzása a kis locsolás fiatalabb turzásaira nézve már part gyanánt szerepel s minden egyes periódusa a különböző erősségű hullámveréseknek megépíti a maga kis turzásrendszerét az adott körülményekhez képest. S a turzások egyszerű formáinak: a homloklejtőnek, gerinczélnek, hátlejtőnek, kis vízfolyásokkal barázdált hátulsó párkánynak, amelyen a laguna csekély vízállásváltozásainak parányi szinlői is jól látszanak; majd a fenéken képződött homokfodroknak olyan komplikált szövevénye keletkezik, hogy egész tanulmány maga ez a kis képződmény. 12. Fonyód alatt ä part ma is pusztuló part, itt csak egészen kicsiny, efemeris jellegű turzásokat lehet látni. Az 1915. évi nagy vízállás alkalmával erősen pusztult a part s turzást sehol sem lehetett látni. 13. A tó legnagyobb turzásrendszere Fonyód és Balaton-Keresztűr között van, a Nagy-Berek előtt. A Fonyódi-hegy nyugati lábánál, a vízvezetéki szivattyúháznál indul ki a főturzás. Eleinte délnek fordul, de aztán az erdőben erősen felmagasodik, majd szétterül s a partvonalhoz hasonló ívben kanyarodva, messze benn folytatódik az űt déli oldalán. Ez a legbelső, főturzás tele van pannóniai csigákkal is és bazaltos kavicscsal. A vasúttól délre húzódó, alacsonyabb turzásokon szintén van egy darabig pannóniai csiga és kavics, de ez hamar elmarad. A tó partján rengeteg sok a pannóniai csiga, eleinte kavics is, de később a kavics mind apróbb lesz, végül a fonyódi gulyahálás táján teljesen elmarad s csak a csigák kísérnek még a Mária-telep megállóhelyig. A pannóniai rétegek közellétét legjobban tanúsítja az a hatalmas tömeg fekete csillám, amely a szárazra jutott, de még nedves homokot ellepi. Ennek szürkés fénye jellemzi az itten épült turzásokat s egészen elüt miatta a tájkép jellege a tópart többi részétől. A teljesen kiszáradt homokról a legkisebb szellő is könnyen eltávolítja a finom kis csillámlemezkéket. Mária-telep megállóhely táján már a homok is nagyon kevés. Innen nyugatra pedig nem lehet kimenni egészen a partszélre, mert elmarad a legfiatalabb homokturzás és tőzegesen, iszaposan fut ki a part a tóra. Innentől kezdve hullámverés idején a Balaton vize is egészen barna 800—1000 m szélességben a parttól, mert a hullámverés nem homokos, hanem tőzeges és agyagos fenékanyagon gördül ki. A vasúttól délre elnyúló turzások szinte csodálatosan szabályosak. Ma már majdnem mindent elfoglalt a szőllő, de két évtizeddel ezelőtt igazán meglepő látvány volt a gyér fűvel benőtt, itt-ott a széltől megbolygatott, rendkívül szabályos homolcgerinczek látványa. Közöttük kákával, nádassal benőtt lagúnák, a lakatlan parton csak néhány bivalycsorda legelészett s a Déli-Vasút egy-egy vonata mintha a prériken robogna végig. Ma természetesen mindez megváltozott. A turzások, mint kitűnő szőllőtermőhelyek, művelés alá kerültek, temérdek présház és nyaraló épült közéjük, a Nagy-Berek pedig lecsapolás alatt áll s nemsokára minden talpalatnyi föld művelés alá kerül. Ma már nehéz felismerni a hajdani turzásokat, de szabályosságuk még a térképező katonáknak is feltűnt mert elég pontosan és hűen megrajzolták őket különösen az 1 : 25,000-es mértékű, eredeti lapokon. A turzásrendszer egészen homokból van. Keresztúr előtt befordul a pályaudvar alá, mint összefolyó, széles homokmagaslat, amelynek metszetét a 141. ábra mutatja. Ez a berekföld itt a turzás alatt azt sejteti, hogy mielőtt a mai turzásrendszer keletkezett, kellett lennie egy vagy több turzásnak messze kinn a tó felé, hogy a
