A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)

Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája

270 A mai, reczens turzásrendszeren kívül azonban, a szárazföld felé, találunk régibb turzásrendszereket is, amelyek nem összefüggőek, nem folytonosak s csak a nagy déli öblök belsejében mutatkoznak. Ezek tehát olyan időben képződtek, amikor még a déli part nem volt kiegyenesítve, nagy része még pusztuló part volt s a turzások méreteiből is következtetve, sokkal magasabb vízállásnak felelt meg. A tónak eddig ismert legmagasabb vízállásáról tanúskodik a siófoki pleisztoczénturzás. Ennek éle ma mintegy hat méter magasan van a víz színe felett, de kétségtelenül magasabb volt. Ilyen magas vízállás esetén a Sió mai lefolyása nem lehetett még nyitva, különben ott egy 8—10 méter mély, óriási folyamnak kellett volna a Duna felé hömpölyögnie, pedig ennek abszolúte semmi nyoma sincs. A Sió völgy mai széles alluviumának partján mindenfelé, egészen a Kavicsos dombig (Hidvég fölött) meglátni és konstatálni lehet kicsiny parti turzások maradványait, tehát álló viz töltötte meg ezt a medenczét, körülbelül 8—10 méterrel a tó mai vízállása fölött. Az északi parton is mutatkozik ez a színlő, de nagyon elpusztult. Ilyen magas turzás nincs több a tó mellett, de vannak elég tekintélyes, 4—5 méter magas kavicsturzások, különösen Eöldvár mögött, a kőröshegyi völgy limánszerű nyílásában, továbbá Lelle és Boglár vidékén, Balatonkereszturnái, Fonyódnál stb. Meglehetősen elmosódott jelenségek, de ha alakjuk nem is pontosan, jelenlétük minden kétségen kívül felismerhető. Ezután következik egy második, szintén régi turzásrendszer. már jóval alacsonyabb vízállásnak megfelelően, végül a mai átmenő, a mai állandóan meglehetős alacsony vízállásnak megfelelően. Ezek a turzások azonban legnagyobbrészt nem parti turzások, hanem félig, vagy egészen kész rekesztö-tnrzások, igazi Nehrungok. Ezeket meg kell különböztetnünk a parti turzásoktól, mert ezek nem az eredeti hullámjátéktéren épültek, hanem tulajdonképen mély vízben. A félig kész ilyen rekesztőturzásokat (sandy-hook) LÓCZY bajuszoknak nevezte el, ezt az elnevezést megtarthatjuk. Ezeknek a származása azonban tisztázásra szorul, mert az irodalom meglehetősen tévesen és helytelenül foglalkozik velük. Rendesen áramlásoknak tulajdonítják keletkezésüket, ez azonban balatoni tapasztalataink szerint tökéletesen téves. Semmi közük az áramlásokhoz, csakis a hullámzáshoz. Áramlás a parti homokot és kavicsot megmozdítani képtelen. A parti turzások keletkezésekor állandóan csak olyan hullámzással foglalkoztunk, amely a partokra merőleges Egyszerűség kedvéért nem vettük figyelembe azt, hogy a hullámzás igen sokszor nem merőleges a partokra, hanem néha nagyon is ferde szögben érinti őket. Ha a hullám ferdén éri a partokat, akkor az orbitoidális mozgásnak horizontális komponense ferdén metszi a partvonalakat, tehát a morajló hullám vízszintes lökése is ferdén csúsztatja föl a homokszemeket a turzás homloklejtőjén. A homokszemek egy része ismét visszatér a homloklejtőn és ez a pályája megint ferde lesz a homloklejtő esésvonalához képest. A felfelé lökött homokszem mozgásának horizontális vetületét ismét két komponensre bonthatjuk. Az egyik komponens a homloklejtő esésvonalának irányában legyen, tehát merőlegesen a turzás irányára. A másik komponens akkor párhuzamos a turzás gerinczével. A turzásra merőleges komponensről tudjuk, hogy az egyenletesen lassúdó mozgás a turzás lejtőjén felfelé. Ennek a mozgásnak horizontális vetülete is egyenletesen lassúdó mozgás cos a arányában, ha a a turzás homloklejtőjének hajlás-