A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)

Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája

S ovtío A Balaton hidrografíája. Keresztmetszeti területe tehát 0 0651 m"-ről 0*4584 nv-re növekedett, vagyis kereken hétszeresére, mint­— i egy 4 óra alatt! Ez nagyon gyors növekedés és érthetjük, hogy min­den vízállásnak megfelelően, azon­nal turzás képződik, de a növekedő vízállás az ilyen kis ideiglenes tur­zást azonnal elpusztítja. Ha az árvíz maximuma több­ször ugyanaz, akkor ugyanarra a helyre, a maximális víz idején több­ször is épít kicsiny turzásokat, amelyek végül is egybeolvadnak s ha még a szél is megfújja őket, a sok kicsi turzásból egyetlen nagy, több méter magas turzás keletkezik. A tó déli partján a legbelső, legnagyobb, rendesen kavicsból álló turzás, épp úgy, mint a Sió nyílásában, néhány méter magas a tó mai vízszíne felett. Előtte 2—3 fiatalabb és alacsonyabb van, egymástól hosszú lagunákkal elvá­lasztva. Néhány ilyen sorozatot a 117. ábrán mutatok be. A turzá­sok közt levő mélyedések részben eredeti, körülsánczolt helyek, rész­ben pedig szélvájta mélyedések, úgynevezett kotyorok. Esős őszi időben a turzások közt levő lagu­nákat megtölti a víz s akkor jól feltűnnek. Ezt mutatja 118. képünk. Minden friss turzás meglehe­tősen hasonlít egymáshoz. Pontos és tanulságos szelvényeket mutat a 119. és 120. ábra. A turzás tó felé néző lejtőjét nevezzük el a turzás homlokának. Ez rendesen 7—9°-os lejtőben fekszik, való­színűleg az anyag durvasága sze­rint. Finomabb anyagot merede­kebb lejtőn is fel tudnak hajtani a hullámok, míg durva anyag csak valamivel lankásabb lejtőn mozgat­ható. De ennek eldöntésére nézve megfigyeléseim nem elegendők. >

Next

/
Oldalképek
Tartalom