A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
'27 .4 Balaton hidrografíája. völgy futásában is. A Balaton tengelyének megnyújtásában a Princzipális csatorna völgye széles, bizonytalan lefolyású medenczévé tágul. Ez a nagyszerű, észak-déli irányú völgy mereven nyúlik le a Zala völgyéből, Zala-Istvándtól Nagy-Kanizsáig 60 km hosszúságban s vízválasztója alig van. Délen és északon szűk, csak a Balaton tengelyének folytatásában tágul ki medenczévé. A következő észak-déli irányú völgy Nemes-Apátinál nyílik ki a Zala völgyére. Északi fele szűk völgy (aránylag), de a Balaton folytatásában levő része mesterségesen lecsapolt széles medencze, amelynek legalacsonyabb részét a Szívíz-tó foglalta el. A következő meridionális völgy Zala-Egerszegnél nyílik ki, déli részén, a Balaton képzelt folytatásában ez is kitágul s mesterségesen van lecsapolva. Ez az utolsó a meridionális irányú völgyek közül Utána azonban nyugatra a Mura két mellékpatakja, a Kebele és a Kerka a Reszneki kerek medenczén folynak át s a szabályos, kerek medencze vizeit kétfelé vezetik le. A medencze vizenyős, középső lapályán gyenge bifurkáczió konstatálható. A medenczét gyűrűalakban veszik körül a falvak: Szombattá, Jakabfa, Nemesnép, Csesztreg, Győrfa, Baksa, Barabás, Kerka- Szent-Mihály, Bárhely, Muntoc, Lenti, Rédics. De térjünk vissza a Balatonhoz. A keszthelyi part egyenesen vágja le a Balaton nyugati végét. Itt megint kis medencze következik, amelynek qlsó végét a Vörsi tóban már megismertük. Az északi parton öbölszerű síkság nyílik a tóra, szemben a Vörs-Balaton-Szent-Györgyi síksággal. Ez a tavi medenczerész a keszthelyi öböl, amely a tó legsekélyebb része, ma már tele hínárral. Déli részét valósággal egy emberöltő óta temette be a Zala, de már a fenéki hidakon kívül is szigetek kezdenek megjelenni a tóban. Északon a Gyenes-Diás és Keszthely közt levő, öbölszerű síkságra nem jön jelentékenyebb vízfolyás, itt nem is igen töltődött fel a tó. A Keszthelyi öböl keleti határát ott lehet meghúzni a Balaton-Berényi előugró, tompa félsziget és a Meszes-Györöki kiugró part közt. A két tompa félsziget egymással szemben van. Az északira a Balatonparti hegység mezozóosz-korú rétegekből felépült darabja, a délire az előbb ismertetett hosszú, meridionális gerinczekhez teljesen hasonló, pannóniai rétegekből épült gerincz nyúlik ki. Keletre következik a második igazi tavi medencze, amelynek egyszerű áttekinthetőségét némileg megzavarják a szeszélyesen elhelyezett vulkánok. Ez a nagy medencze északon a Szigligeti öbölbe megy át, amelynek folytatása az a vizenyős, lapos terület, amely felmegy egész Tapolczáig. Délen a tó legnagyobb mocsárvidéke, a Nagyberek, csatlakozik hozzá, a tótól csak keskeny homokgáttal elválasztva. A Szigligetinek nevezhető medencze határa az északi parton Balaton-Györök nyugatra és az Örsi hegy keletre. A medencze száraz részéről előbukkanó hegyek: a Badacsony, Szigliget, Gulács és Szt.-György a medenczének ilyen jellegét csak első pillanatra rontják meg, de némi meggondolás felismerteti velünk azt a nagy besülyedést, amely az Edericsi és az Örsi hegy között történt s valósággal felnyúlik a KisAlföldre. A déli oldalon a Nagy-Berek síkjából a Fonyódi hegy éppen ilyen szigetszerűen emelkedik ki s a medencze határául nem ezt, hanem azt az alacsony, félszigetszerű halomnyúlványt kell vennünk, amelyen Bézseny puszta van s amely elválasztja az Orda-berket a Nagy-Berektől. Hisz a Nagy-árok a Nagy-Berek keleti részéről a Fonyódi hegytől keletre vezeti bele a vizet a Balatonba. A Fonyódi hegy minőség tekintetében alig, csak a vulkanizmus mennyisége tekintetében külömbözik a Badacsonytól.
