A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
238 A Balaton hi drogra íiája. 238 A tarajzott hullám hosszú útat tesz meg tarajozva, habot verve. A víz felszínén lebegő zsíros anyagok (korrensek, plankton stb.) a hab kis úszó kupolácskáinak elég tartósságot biztosítanak. A szélroham elhagyja a késlekedő, súrlódó hullámot s messze előtte, 10—15 hullámmal előbbre ismét tarajzásra bír néhány gerinczet. Ezek is hátrahagyják hab-sávjaikat. Az elfutott szélroham nyomán tehát hosszú, rendetlen, girbe-gurba habsáv keletkezik, de csak rövid időre. Ezek a habsávok nagyon jellemzőek a hullámzó tó felületére. A tó vidékén uralkodó szél a NNW, ezért a hullámmorajlás különösen a déli parton erős és a hullámok a déli parton sokkal nagyobb munkát végeznek. Az északi parton jóval kevesebb a hullámverés, ezért ott az öblöket nádasok töltik el, a parton a hullámverés és hullámmorajlás munkája lényegesen kevesebb. A hullámok a legveszedelmesebb pusztítást ott végzik, ahol magas és meredek, pontusi homokból épült partok lábát támadják meg, mint Kenesénél, A ligánál, Földvárnál, Fonyódnál és Tihanynál. És ezek a partrészletek éppen ott vannak, ahol a szél a legerősebb hullámverést tudja kelteni, mert az igazi erős szelek az északiaS és a nyugatias irányúak. A déli és keleti szél csak ritkán erős, de akkor is megtörik a hullámok ereje az északi part nádasain. A hullámok alakjának és sebességének tanulmányozása végett a 900-as évekelején a Csopak alatti Kerekedi öbölben decziméterhálózattal befestett deszkákat állítottam fel pilótákra s vártam, amikor hullámverés keletkezik a felállított deszkákhosszanti irányára. Néhány fényképet sikerült is felvenni, de ezek nem mutatnak sokat s nem is sikerültek annyira, hogy érdemes volna őket közölni. A fényképekből látszik, hogy ezt a kísérletet tanulságosabb lett volna a déli parton végrehajtani, de sajnos, erre már nem került sor. B) Áramlások. Az áramlások kérdéséről már bőven volt szó a limnológiai rész végén. Ott kimutattuk, hogy a tihany—szántódi szorosban igen erős áramlások szoktak lenni, és pedig eleinte a széllel egyirányban, majd megint a szél ellenében. A szél ellen futó áramlás az erősebb s ez sokszor igen nagy sebességű. A szorosban futó áramlás természetesen a tó nagyobb keresztmetszeteibe érve, elgyengül s valószínűleg köröző áramlássá bomlik szét, t. i. tovább fut egyenesen a déli parttal párhuzamosan húzódó legmélyebb árokrészben, aztán a tó végén északnak fordul s az északi partok mentén visszatér Tihanyhoz. Ennek az áramlásnak kimutatása végett 1896-ban palaczkokat dobtunk be a tihany -szántódi szorulatban, levelezőlapokkal, kérve, hogy a megtaláló a levelezőlapokra jegyezze fel, hol találta a palaczkot s küldje be a Bizottsághoz. 1896 szeptember 25.-én két ízben 20—20 üveget dobtunk a vízbe, délről indulva, észak felé. Az üvegeket és levelezőlapokat számoztuk, az első csoportot arabs, a második csoportot római számokkal, tehát Szántód közelében dobtuk be az 1. és I. sz., a tihanyi rév közelében a 20. és XX. sz. palaczkot. Mindkét csoport üvegjei először W felé indultak el! A tihanyi partokhoz közel bedobott üvegeket legnagyobbrészt a tihanyi keleti partokon találták meg. 1 1 a levelezőlapok majdnem mind megérkeztek, jó följegyzésekkel. A legtöbbet tihanyiak találtak meg. Egy kért borravalót, egy pedig csak a nevét írta a levelezőlapra s még azt, hogy írjuk meg, hol dobtuk a vízbe a palaczkot ? De a találás helyét elfelejtette feljegyezni, még a falut is !
