A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
I. FEJEZET. A tómedenczer helyzete és határolása. A Balaton Európa nyugati felének legnagyobb területű tava, amelynek legészakibb pontja Veszprém megyében, a Fűzfői csárda közelében, 47° 3' 50" északi szélességen van. Legdélibb pontja Somogy vármegyében van, a keszthelyi öböl délnyugati zugában, a fenéki hármas hídtól kissé délkeletre, 46° 42' 6" alatt. Legkeletibb pontja kissé kétséges, mivel Akarattyától délfelé egész az Aligai fürdőig a part közel észak-déli irányú s a partok kis megváltozásával a legkeletibb pont könnyen változhatik. A legkeletibbnek választható pont mégis körülbelül 18° 10' 28" keleti hosszúságon van Greenwichtől (35° 50' 5" Ferrotól). A legnyugatibb pont hosszúsága 17° 14' 58" Greenwichtől keletre (34° 54' 35" Ferrotól) s délre van Keszthelytől, nem messze az úgynevezett Hidegkút-patak árkának torkolata felett. A tó tehát kelet-nyugati irányban 55' 30"-nyire, észak-déli irányban pedig 21' 46" nyire terjed ki. A leghosszabb egyenes vonal (legnagyobb kör), amelyet egyik parttól a másikig lehet húzni a tavon (tekintet nélkül arra, hogy ez a vonal közben metszi az északi partokat és Tihanyt), körülbelül párhuzamos a déli part meglehetősen egyenes vonalával, de egészen közel jár az északi parthoz, különösen a nyugati félben. A vonal iránya 64°-kal hajlik a közepes meridianushoz, WSW—ENE irányban. Délnyugati végpontja a fenéki római Castrum előtt van a parton, északkeleti végpontja pedig az akarattyai vízmosta szakadékos lejárás nyílása előtt. A vonal hossza körülbelül 77,180 m. 1 Ezt tekinthetjük a tó hosszának, annál is inkább, mert a medencze fő irányával jól megegyező irányú is. A tó szélességéről beszélni határozatlan probléma. Legfeljebb ehhez a leghosszabb vonalhoz viszonyítva adhatjuk meg a szélességeket, vagy úgy, hogy erre a minimumok és maximumok helyén merőlegeseket bocsátunk, amivel nem nagyon jellemző adatokhoz jutunk, vagy pedig — amint majd később megtesszük — a tó területét elosztjuk ennek a szigorúbban értelmezhető leghosszabb vonalnak a hosszával s akkor megkapjuk a közepes szélességét. A tómedencze partjai nem mindenhol élesek s nqm mindenhol egyformán határozottak. A tó annak a nagyszerű törésvonalnak a mentén nyúlik végig, amely az Uskok, Sljeme és Kalnik délkeleti lábánál kezd kiindulni, a Muraközben kissé északabbra ugrik, aztán a Bakony, Vértes és Budai hegység déli lábát követve, a Mátrán keresztül a Bükk déli lábához simul, aztán belevész az Eperjes-tokaji vulkánsorba. Ezt a nagy1 Pontos méretet bajos adni a partvonal bizonytalansága miatt, dc nincs is reá szükség.
