A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
219 Tehát nemcsak a költségeket, a bérösszegeket és a visszatérítéseket lehet fedezni, hanem azonfelül az érdekeltek rajnai forint értékkel emelhetik vagyonukat, ami az elmondottakból világos. így szól K RIEGER SÁMUEL tervezete. Álom, fantázia-kép, amely meg nem valósítható. Abban az időben még keveset tudtak a mérnökök arról, hogy milyen összefüggés van a vízfolyások esése és emésztőképessége közt. K RIEGER SÁMUEL terve kivihetetlen, mert a Sió-csatoina esése oly kicsi lett volna, hogy képtelen lett volna a kellő vízmennyiséget levezetni. Általában K RIEGER terve nem annyira a tervezet miatt, mint az akkori állapot részletes ismertetése miatt nagyon érdekes. Mellékelt térképe az elfajult Sió-völgyről kitűnő képet nyújt s nagy térképe, amelyet kisebbített alakjában a 3. ábrán mutattunk be, a tó környékének elmocsarasodásáról és a tó mélységeiről igen érdekes adatokat szolgáltat. Nem tudjuk, miért nem fogadták el K RIEGER tervezetét. Valószínűleg felismerték, hogy lehetetlen és talán a Balaton parti birtokosai sem szívesen látták volna, ha a tó helyett futóhomokos, használhatatlan földeket kaptak volna. A halászat is nagy szerepet játszott abban az időben s alighanem a halászok is tiltakoztak volna. A föld értéke abban az időben még nem volt olyan nagy, temérdek föld feküdt a homokos vidékeken parlagon s még néhány ezer ilyen homokos területért nem nagyon lelkesültek. Elriasztotta őket az az emlék is, amelyet K RIEGER felemlít, hogy több ezer napszám munkáját egyetlen éjjeli vihar teljesen semmivé tette. Zavaros, háborús idők is következtek s a terv adatai egy darabig még éltek a földrajzi könyvekben, utóbb elfeledkeztek róluk, FÉNYES ELEK sajtóhibája teljesen kiforgatta az idők folytán mindjobban elfelejtett adatok maradványait s K RIEGER munkája a Balaton-Bizottság működésének megkezdéséig teljesen eltűnt a feledés homályában. Sokkal jobb siker koronázta K RIEGER SÁMUEL működését a Sárvíz mocsarainak lecsapolásában. 1 Mária Terézia rendelte el a mocsár kiszárítását s az ügy élére kormánybiztost rendelt. A munkálatok már 1772-ben 2 megindultak s eleinte gyorsan haladtak, de később elakadtak. Csak 1810-ben, JÓZSEF NÁDOR beavatkozása indította 1 ZAWADOWSKI ALFRÉD: Magyarország vizeinek statisztikája. Orsz. Stat. Hiv. Budapest, 1891. 1. kötet 212. oldal. 2 ZAWADOWSKI id. munkájában azt említi, hogy a munkálatok Kriegel (sic !) mérnök vezetésével indultak meg. BESZÉDES JÓZSEF: Magyarországi hydrotechnikából próbául, Pest, 1831. cz. munkájában B ÖHM FERENCZet mondja sárvízi első igazgató-főmérnöknek. Valószínűleg csak a felvételek és a tervek származnak Kriegertől, de Böhm módosításával. BESZÉDES ugyanis id. munkájának 9. oldalán mint hidrotechnikai törvényt kimondja, hogy „A víz félreszorítását (derivatio) a kiszárítástól (exsiccatio) szükséges mindenekelőtt megkülönböztetni, mert itt nyomós a külömbség. A jó példák itt is a legjobb tanítók". „Amaz értelmes Böhm Ferentz sárvízi első igazgató vízmérő mondotta ki tudtommal elősző 1 Magyarországban (meglehet Európában is) ezen külömbséget, és a sárvízi regulátiót erre alapította. Tatán 1772-ki június 11 ik napján költ sárvízi javallatban, minekutána a Sárrété völgyének két szélén húzatandó félreszorító csatornák huzamatát előadja, a természetes régi folyásnak javitását, melly a völgy közepén van, a kanyarok átmetszésével kívánván, a 7-ik pontban ezt írja : „Per transfossiones Ordinarius alveus a neo projectatis derivationis et exsiccationis canalibus separandus, et defluxus ultro procurandus, az első terv szerint . a II. 693,400 1.004,700 5.424,200 a III.
