A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
A Bain ton hidrograt iája. 213 nem voltak, a Zala régi folyása pedig e czélra már nem használható, a két pont között egy 2 85 fenékszélességű fél harántékú s 0'2°/ 0 O fenékemelkedésű, a főárokkal párhuzamos árkot húzatni, melyen a Zala közép és kis vize elvonulhasson azon idő alatt, míg a főárokba a tervezett munkák tétetni fognak. Ezen árok csak ideiglenesnek terveztetett. Az 1888 május 30.-án tartott közgyűlés azonban, tekintve, hogy erre maga az iszapos Zala, de az ebbe ártérhosszat beömlő torrensek által okozandó nagyobb mérvű iszapolás kiemelése alkalmával mint kerülő árokra ismét szükség fog lenni, de különben is a csekély emésztési szelvényű főmeder mellett mint árapasztó mindenkor jó szolgálatot tesz, állandóan fenntartandónak fogadták el. 8. Tapasztalván a társulat, hogy a Zala, különösen tavaszi víz idején, a Balatonba ömlésnél elvesztvén sebességét, száz méterekre terjedő hosszú zátonyt iszapol el, mely a viz szabad lefolyását akadályozza, tervbe vette évenkint ezen zátonyokat és Diási és Zala torkolatok között B C egyenes vonalba 8 méter szélesen átkotorni s a Balaton fenekéből is 30 cm-t kikotorva 50—70 cm mély árkot készíteni s ez által a két torkolat között egyenes s a nyári vizek elvezetésére elegendő szabad folyást biztosítani. Megjegyzendőnek találom, hogy a nagy és kis Balatont összekötő A A folyásnak, a Zala vizlecsapoló társulat igazgatósága felügyelete alatt s utasítása szerint leendő kitisztítására s állandó tisztántartására a keszthelyi, balaton-szentgyörgyi és zalavári uradalmak s a Zala vízlecsapoló társulat szerződésileg kötelezvék és ezek kötelezettségüknek rendesen eleget tesznek. Az 1—7. elősorolt munkák bevégeztettek, úgy elkészült az idén a 8. sz. alatt jelzett átkotrás is, csupán a Diási átmetszés torkolatánál van az átkotrás 50 m szélesen jobb és bal felől part nélkül hagyva, hogy azon a kis Balatonba a Zala felesleges, az Almás folyás s egyéb kisebb tápvizek által felszaporodott víztömeg a Diási átmetszésbe befolyhasson. Az összes munkálatok 54—55 ezer forintba kerültek, árok fenntartására évenkint a társulat kiád 900—1000 forintot. A vízlefolyási viszonyok tetemesen javultak, nyári árvizek még az alsó részeken is ismeretlenek, s így a területek haszonvétele biztos; a tavaszi hó olvadása s az őszi árvizek pedig, midőn t. i. a Zala egész csapadékkörébe hosszantartó, nagyobb esők vannak, az áradások 7—10 nap alatt elhúzódnak Keszthely, 1894 október 10. * * * A Zalavölgyhöz csatlakozó oldalvölgyekben, a rossz lefolyású észak-déli irányú, tektonikusán előrejelzett szélbarázdákban is alakultak lecsapoló társulatok. 1842-ben alakult a Szévíz lecsapoló társulat. 1884-ben újjá alakult, 1887-ben pedig vízhasználati társulattá lett. Lecsapolásai elég jelentékeny területet tettek művelhetővé. 1853-ban a kicsi Foglár-völgyi lecsapoló társulat is megalakult. 1876-ban alakult a kis-komáromi lecsapoló társulat, amely a Zalavízlecsapoló társulattal szerződésre is lépett és a kis-komáromi Határárok betorkolása alatt levő Zalameder rendezésének költségeihez is arányosan hozzájárult. 1888-ban alakult a Valiczkavölgyi vízi társulat, 1889-ben pedig a FönyedMarótvölgyi vízlecsapoló társulat.
