A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
A Balaton hi drogra Bája. 19 fixpontok segítségével, hátrametszéssel határozták meg. Csak a déli vasút mentén használhatták a vasút tengelyvonalát alapul. A mélységmérőhajót már most a parton dolgozó mérnök zászlójellel addig igazgatta, amíg a hajó árbocza a távcső irányvonalába jutott. Ekkor a mérnök a távolságot az árboczhoz feszített, beosztott léczről közvetlenül leolvasta s csak ezután mérte meg a hajón levő mérnök a mélységet, rúddal vagy alattsággal. Ha a hajó már messzebb volt, hogysem a távolságát közvetlenül meg lehetett volna mérni, akkor a parti mérnök a hajót a szelvény irányába beállította, a hajón levő mérnök pedig szextans segítségével valamely fixpont után helyzetét hátrametszéssel határozta meg. Minden szelvény folytatásában azonkívül a parton is meghatározták néhány pont magasságát. A mindenkori vízszín tengerszín felett való magasságát naponként egyszerkétszer meghatározták. Mivel zavaros, viharos időben nem mérhettek, a szélduzzasztás időközben nem rontotta nagyon az eredményeket. A szélduzzasztás ugyanis rendkívüli időjárás esetén 30 cm-t is tehet, azért ezt komolyan figyelembe kellett volna venni, így is ez a tünemény a mélységmérések pontosságát annyira bizonyosan befolyásolja, hogy a czentiméterek leolvasása megbízhatatlan, sőt ezt természetesen még inkább elkerülhetetlenné teszi az állandó hullámzás és a tófenék talajának lazasága. A Vízrajzi Osztály fenn említett közleményéhez csatolt XVI. sz. melléklet, de még inkább a Balaton-Bizottság tulajdonában levő, 1 : 25,000-es mértékű eredeti felvételi lapok mutatják, hogy a szelvények a tó nem túlszéles részein annyira benyúlnak a medenczébe, hogy a két partról összeérnek s teljes keresztmetszetek szerkesztésére alkalmasak. Ahol a tó ehhez túlságosan széles, ott a medencze közepén még szétszórt pontokon is történtek mélységmérések Ilyenkor a mélységmérőhajó helyét a parti fixpontok (templomtornyok, nagy épületek stb.) segítségével, szextanssal, hátrametszéssel határozták meg. Az adatok feldolgozása a legnagyobb óvatossággal történt, a meglevő legjobb háromszögelés-adatok teljes figyelembevételével és megegyeztetésével. A Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményeihez csatolt, 1:75,000-es térkép a mérések alapján szerkesztett mélység-görbéket (izobathoszokat) mutat be. Ezeken csak a Tihany—Szántód közt levő szoros kivételes helyének ábrázolása tekintetében kellett változtatnunk. Az eredeti felvételeken kívül ugyanis itt még pótlólag sűrűbb mérések is történtek s a szorulatról, a szorulat mélységeiről nyert kép még részletesebb lett. A Vízrajzi Osztály a mélységméréseken kívül megmérte az iszap vastagságát is, ami már majdnem tisztán tudományos kérdés. Vasvégű rudat nyomtak be a tó fenekébe, amennyire csak lehetett. Igen érdekes eredményekre jutottak így. Azonkívül a délkeleti partokon képződő homokzátonyokat is tanulmányozták, főleg irányukra nézve. Mindezzel tudásunkat messze előbbre vitték, de eredményeiket majd csak az illető fejezetben méltatjuk. Annyi bizonyos, hogy az a gondos és lelkiismeretes munka, amely főleg ERDŐS FERENCZ vezetőmérnök szakértelmét és buzgóságát dicséri, a Balaton tanulmányozásának egyik legszebb és legbecsesebb eredményét jelenti. Ugyancsak ERDŐS FERENCZ-nek köszönhetünk még egy nagybecsű tanulmányt, amely a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében jelent meg 1 s amely megszólalásra bírta a Balaton vízjárásának egy másik kitűnő ismerőjét, JÓZSA LÁSZLÓ-Í 1 ERDŐS FERENCZ: A Balaton szabályozása. Magyar Mérnök-és Építész-Egylet Közlönye, XXXII. kötet, 1898. évfolyam, 83—87., 134—143., XXXIII. kötet, 1899. évfolyam, 325—337. lap. 2*
