A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
XIV. FEJEZET. A Balaton szabályozásának történeti vázlata. Nem lehet itt czélunk a szabályozás történetének minden pontját rekapitulálni, inkább csak vázlatosan ismertetjük a kérdést, a megfelelő irodalomra való utalással s a kronológiai sorrend megismerése végett. Mindenekelőtt külön kell megismernünk a Zala-folyó szabályozásának történetét, 1 amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Balaton vízgyűjtő területére hullott csapadéknak kisebb része vesszék el a tó részére s hasznosíthatók legyenek azok az óriási területek, amelyek eladdig a folyó árterén, haszontalan mocsarak voltak. 1773-ban szólaltak fel először Zala vármegye közgyűlésén, sőt el is határozták, hogy a hírneves PÓKA ANTAL mérnököt megbízzák a Zalavölgy lecsapolására vonatkozó tervek elkészítésével. A tervek elkészítése sok időt vett igénybe, közben pedig nem történt más, mint néhány akadályt, elgátolást stb. eltávolítottak, míg végre az 1829 jan. 12.-Í vármegyei közgyűlésen Séllyei Elek alispánt megbízták, hogy „a Balaton-torkolatától kezdve egész Zalabérig lakó földes és birtokos urakat és uradalmakat egy bizonyos helyre köztanácskozás végett meghívja, azokkal a Zala vizének regulázása és berkének lecsapolása iránt a szükséges intézkedéseket és rendeléseket tegye meg és teljesítéséről a tiszti jelentését a Nemes Vármegyének bemutassa". Ezzel kezdődött a Zala szabályozása. Az értekezlnt 1829 június 22.-én Zalaapátiban össze is gyűlt s elhatározta, hogy 1. a folyót egyelőre Barátsziget (Kehida fölött) felső határától egészen Hidvég és Magyarod felső határáig szabályozzák; 2. a Balaton vizének leapasztása végett a Sión levő kilitii stb. malmok eltávolítását kérik; 3. a Zalába ömlő mellékpatakok árkát egy-egy darabon a Zalával párhuzamosan vezetik, hogy iszapjukat ott rakják le. Az eliszapolt mellékárkok tisztogatása az illető földbirtokosok kötelessége lesz; 4. a kanyarulatok átvágásával a levágott birtokrészek kölcsönösen kicseréltessenek; 5. a földbirtokosok saját birtoktérképeiket a mérnöknek átadják s a reájuk jutó, birtokaik szerint kiszámított költségrészleteket megfizetik; 6. a költségek egyharmadrészét még ugyanabban az évben, a többi kétharmadrészt pedig a jövő tavaszszal befizetik, sőt felhatalmazták a második alispánt, hogy végrehajtás utján is behajthassa. A nevezetes okmányt gróf Széchenyi István, Deák Ferencz és Csányi László is, sajátkezűleg aláírták. 1 HLRTELLXDV BÉLA : A Zalavízlecsapoló Társulat története. Kiadja a Zalavízlecsapoló Társulat. Nagykanizsa, 1897.
