A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
174 A Balaton hidrografiája. Sokkal áteresztőbb a tiszta homok- és kavicstalaj. Ilyen pedig a somogyi és zalai vízterületen van elegendő. Legáteresztőbb azonban a kopár mészkőfelszín, ez meg a felvidéken gyakori. De már a pannóniai agyagtérszín, vagy a dolomit- és különösen a bazalt1 és a márgafelszín nagyon kevéssé ereszti át a vizet. Ezek a különböző viselkedésű kőzetek gazdag változatosságban fordulnak elő területeinken, de egészen téves és elhibázott dolog volna a geológiai térkép alapján megpróbálni az általános áteresztőképességre valami következtetéseket levonni. A geológiai térkép először is csak a kőzetek korát tünteti fel s ugyanolyan korú kőzetek nagyon különböző viselkedésűtek lehetnek, még ha petrografiailag hasonlítanak is egymáshoz. A felvidéken kétségtelenül nagyon sok víz eltűnik a kőzetek belsejében, hisz még dolinaképződményeket is ismerünk mészkövön és bazalton. De kétségtelenül bizonyítja ezt az a sok forrás és fakadék, ami az északi tóparton, már a víz szélén bukkanik elő, tehát lehetetlen megmérni. Balatonfüred, Akaii, Zánka, Szepezd, Révfülöp és Szigliget előtt, meg a Sédek széles törmelékkúpjai előtt mindenütt vannak források és hevesek, tehát olyan erős források, amelyek télen a jeget képesek nyitva tartani. Ez a meglehetősen sok víz becslésem szerint másodperczenkint több száz litert tesz ki s mind a felvidéken, vagy az abráziós térszínen eltűnt vízből származik. A kőzetek erősen különböző áteresztőképességének fényes példája a burnóti patak és a pécselyi patak magaviselete közt mutatkozó élénk különbség A pécselyi patak állandóan bővizű, a felvidék egyik legbővebb vizű patakja. Ezzel szemben a burnóti patak rendesen alig hoz le vizet, pedig sokkal nagyobb a vízgyűjtője. Igen ám, de a pécselyi medenczét mészköves hegyek veszik körül, a medencze meg vizet át nem eresztő márgában van. A burnóti patak meg a széles, nagy kállai medenczében, homokkőaltalajon fut végig s valószínűleg ott veszti el a vizét, Kékkút és Salföld között. Nagyvízkor ez a lapály Kékkút és Salföld közt egészen víz alatt áll. Ellentmondani látszik ennek a feltevésnek a Kornyi-tó állandó léte, mert hisz különben annak is el kellene tűnnie. De az altalaj kőzete annyira változatos áteresztőképességű, hogy megint lehetetlen finomabb, részletesebb következtetéseket levonni. Hiába kísérelnénk meg ezt a problémát talajpróbákkal tisztázni. A törmelékkel fedett felszín, a „húzódó-törmelék" (Gekriech) olyan változatos és annyira lokális jellegű, hogy a talajpróbák százai sem adhatnának kielégítő eredményt. Csakis empirikus úton, az esőmennyiségek és a patakok vízmennyiségeinek sokkal pontosabb ismeretével következtethetnénk visszafelé a talaj áteresztőképességére. Az ilyen tanulmányok aligha érdemelnék meg a költséget és fáradságot. 1 A bazalt és dolomit repedésein ugyan tűnik el víz, de ez édes-kevés. Rendesen tekintélyes máladék fedi őket s betölti a víznyelő réseket.
