A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
159 Szepezd alatt a forrás vize rendkívül keveset vitt a tóba, de innen nyugatra találtam egy forrást, amely körülbelül 1 1/mp vízmennyiséget vitt. A Fülöpi révnél, a kikötőtől pár száz méterre nyugatra szintén van egy 1—2 literes forrás, de ezek csak kis részei annak a sok víznek, ami itt előszivárog a partok alól Szepezd és Ábrahám közt. Ezt megmérni, még csak megbecsülni is lehetetlen. Rendkívül feltűnő, hogy a Kállai-rnedenczéből aránylag olyan kevés víz jut le a tóba. A kékkúti lapályon, a vizes réteken vész el ez a víz. A pécseli medencze patakja, az Örvényesi patak bővebben szállítja le a vizet. A badacsonytomaji árok teljesen száraz volt, de aztán a Badacsony-hegy és Ederics közt a szabályozott árkok igen sok vizet hoznak. A szép, szabályos medrekben a mérés igen megbízható. A vanyarczi forrás rendkívül bővizű, de pontos mérése alig lehetséges ilv egyszerű eszközökkel, mert füzek, dús réti növényzet árnyékában búvik el s előbb rendezni kellene a csatornáját. Keszthely mögött a Kis-Balaton árkában csak a Hévíz adott le vizet. A Páhoki legelő keleti és nyugati oldalán az árkok teljesen szárazak voltak. A Zala meglehetősen bő vizet hozott ez időben. Vízmennyiségének meghatározása a hídvégi hídról elég könnyű s mivel a medre itt szabályos, elég megbízható is. Csak egy itt betorkoló mellékárok zavarja némileg az eredményeket, mert ez az oldalárok hozza az Alsó-Zalavölgy vizeit délről. De ez a csatorna is elég szabályos, mérése megbízható. Sajnos, ez alkalommal Siófok felől jőve és első ízben méricsgélve a délről bejövő vizeket, a nagybereki tapasztalatok után azt hittem, hogy a megyei Határárok és Czölömpös-árok szintén nagyon jelentéktelen vízmennyiséget hoznak s tekintettel arra a nagy kerülőre, amit az árkok megmérése végett kell tenni, le .Sávoly felé, a mérést elmulasztottam. Későbbi tapasztalatok győztek meg róla, hogy ez mulasztás volt, mert a megyei Határok mindig bőven hozza le a vizet. Szerencsére későbbi mérések kellően tájékoztattak a vízmennyiségekről. Látszólag okosabb lett volna a fenéki hídnál megmérni a beömlő vízmennyiséget. így egy csapásra megkaptam volna a Zalával együtt a Keszthely-vidéki és a somogy—zala-határmenti vizeket is. De akkor még a Kis-Balatonon keresztül nem volt szabályozva a Zala medre, azonkívül kíváncsi voltam külön is a Hévíz vízmennyiségére s ezt az elvet később is fenntartottam. A Nagyberekből ebben az időben egyetlen árok sem vitt vizet a tóba, sőt a Nagyberek közepén húzódó Határárok torkolatában a szőke Balaton-víz húzódott csendesen befelé a Berek felé. Egyedül a Fonyódi hegy keleti lábánál torkoló Nagyárokban volt aránylag tekintélyes vízmennyiség. A déli parton aztán a Boglári Határárok meg a Szóládi árok kivételével egyetlen árkon sem jött le víz a tóba. A kenesei patak vizét akkor nem mértem meg, nem tudván, hogy azon némi víz állandóan jut a tóba. Ez az augusztus végén történt mérés elég száraz nyár után, száraz időjárásban történt s így bizonyos minimumot jelent. Ennél kevesebb vizet az árkok és patakok csak szokatlan nagy szárazság után hozhatnak le. 1894 őszén elég sok eső volt a Dunántúl s az előbbi vízmérésekkel való összehasonlítás végett újra körüljártam a tavat, most sokkal rendszeresebben s újra végigmértem a patakokat. Csúnya, szeles, havas idő volt, a déli part utjai akkor még nagyon rossz állapotban voltak s az utazás nem telt el kalandok és kellemetlenségek nélkül. De a mérések a korábbi tapasztalatok alapján sokkal tökéletesebbek voltak.
