A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
13 De megvan a tó másik felében a Zala csatornája is pontosan a Descriptio jelzése szerint, sárga színre festve, mert lecsapolás után a Zalának lefolyást kellett biztosítani a megmaradó kis tómedenczébe. De húzódik a nyugati Balatonrész északi partja mentén is csatorna, végig, amely úgy látszik a parti vizeket szedte volna össze. Mindezekből egész határozottsággal, minden kétség nélkül kimondhatjuk, hogy ez a térkép a „Descriptio" térképe, amelyre a kézirat hivatkozik s viszont ebből egész szigorúsággal következtethetjük, hogy a „Descriptio" szerzője, a mérések végrehajtója Krieger Samuel volt. Tökéletesen ugyanennek a térképnek egy szintén kéziratú másolata megvan a veszprémi megyei levéltárban is. 1 Hogy ez csakugyan másolat, az kétségtelenné teszi az a körülmény, hogy a kéthelyi példánynak minden írása, még a czímfelírása is hiányzik róla. Csak későbbi, egészen közönséges kurzivus írással vannak bejegyezve a helységek nevei. Ezek az írott nevek rossz tintával vezettettek rá a térképre, mert egészen elsárgultak. A térkép mód felett érdekes, mert a régi állapotot olvashatjuk le róla, s a Descriptionak megfejtését szolgáltatja. A Zala hídvégi hídjától kezdi ábrázolni a tavat. A Kis-Balatont sok mocsaras szigettel tarkázott, széles folyó-tágulatnak jelzi, amelyet északon egész Keszthely szélességéig, délen Magyarod és Fonyód vidékéig, befejezetlen déli határral mocsarak vesznek körül. Az északi mocsárrészben a Hévvíz levezető árkának tervezetét is látjuk, sok mellékcsatornával, amelyek a mocsaras területet volnának hivatva kiszárítani. A déli mocsárterületen négy nagyobb és négy kisebb sziget látszik kiemelkedni a mocsárból, amelyeknek helyzete azonban nagyon nehezen egyeztethető meg azokkal a szigetekkel, amelyeket az újabb katonai térkép ábrázol ugyanitt. A Kis-Balaton nyílása a Nagy Balatonra rendkívül széles és egészen más helyzetrajzot mutat, mint a mai térképek. A torkolatból öböl nyúlik be Vörs felé, amelyet a Kis-Balatontól szántóföldekkel borított félsziget választ el. Ez a félsziget látszik szemben lenni a fenéki félszigettel, ma azonban a volt öböl keleti partján levő terület nyúlik át s ennek a végén levő híd vezet át Fenék-puszta felé. A térképen a széles nyílás előtt kis mocsaras sziget emelkedik, amely ma már a déli parthoz van csatolva. A torkolat és a Kis-Balaton átalakulásáról még a későbbiekben lesz szó. Ederics, Szigliget és Tördemicz közt a térkép messze északra nyúló, vizenyős rétet jelez, tehát már nem is mocsarat. Az északi part ezentúl hasonlít a mai alakhoz, de talán jobban tagozottnak látszik. Tihany félszigetén a két kis beltavat, a Külső és a Belső tavat hibásan köti össze vízfolyással, mert a kettő sohasem állt egymással összeköttetésben. A mérnök előtt azonban megfoghatatlan lett volna a valóság, hogy t. i. a tihanyi Belső-tó lefolyástalan. A déli parton igen érdekesen ábrázolja a Sió-torok eredeti állapotát, a torok előtt levő kis zátonnyal; továbbá a szántódi szorulat nagy turzás-képződményét a déli parton; azután a kőröshegyi (most földvári), az őszödi, löllei, boglári és fonyódi berkeket, amelyeken észrevette, hogy a partszél járható mező, míg a tótól távolabb igazi mocsár van. A parti turzások (Nehrung, lido) első ábrázolása ez, a mögöttük levő berkekkel (Haff, laguna) együtt. 1 A térképtekercs külsején ez áll: Balaton abrosza, TUMLER HENRIK úr hagyománya, 1835-iki Augustus 28-iki kis gyűlés. Levéltáré 58, 1808, sorszám 28.
